9.fejezet

Byul pov.

Mikor felkeltem egy idegen szobában találtam magam.Viszonylag hamar rájöttem hogy a fiúk elhoztak a dormba és hogy valószínüleg Sehun és Suho szobájában lehettem...Ezt csak azért gondolom,mert Sehun pulcsija volt a hátamra terítve és néhány cucca is elöl volt.Odasétáltam az ajtóhoz,hogy ki tudjak menni hozzájuk ám ekkor meghallottam JongIn hangját.
-Mért nem mondta el nekem?!-kérdezte szomorúan.-Mért az orvosától kell megtudnom,hogy beteg?!-résnyire nyitottam az ajtót,így pont láttam ahogy a kanapén ül,fejét egyik kezével megtámasztva.
-Chss...-guggolt elé Suho.-Először is:itt alszik és nem lenne jó,ha felkeltenénk..Aztán meg..ha így kiakadsz azzal nem mész semmire.Byulnak megvolt rá az oka,hogy ne mondja el.-nézett rá Suho.
-JongIn...sajnáljuk,hogy mi sem mondtuk el,de megígértük neki.-ült mellé Kris.-Ott voltam vele az orvosnál és láttam mennyire kiakadt.Nekem elmondta,hogy azért nem akarja,hogy tudd,mert félt.Valójában egyikünknek sem szerette volna elmondani,mivel nem akarta,hogy lássuk betegen.-könnyes szemekkel néztem,ahogy végül mindannyian JongIn köré gyűlnek és próbálják megvígasztalni.Visszaültem az ágyra,majd hagytam hogy könnyeim utat törjenek maguknak.Fénylő csíkot hagyva maguk után végigfolytak arcomon,majd államról csöppentek le a szőnyegre.~Mihez kezdek most?Menjek ki hozzá?De akkor megint veszekednénk és azt nem akarom...Miért kelll ilyen nehéznek lennie?~Felálltam és szomorúan vettem észre hogy táskám,benne a gyógyszerekkel nincs a szobába.Nem mehettem ki értük.Jobban mondva nem akartam kimenni értük.Az ablakhoz battyogtam,majd miután felvettem a cipőmet,kimásztam a tetőre.Leültem és csak néztem a csillagos eget.Nem kéne most itt lennem.A kórházban lenne a helyem,mint minden hozzám hasonló embernek.Lemásztam a tetőről és egy kisebb puffanással seggre is estem.Remek..már csak ez hiányzott.Leporoltam magam,majd elindultam.Nem igazán tudtam merre megyek.A lábaim csak vittek amerre akartak egyre beljebb a városba,míg végül a kórház előtt kötöttem ki.Azt hiszem itt az ideje elkezdeni a kezelést,hogy a versenyre minden rendbe legyen.

*1 héttel később*
Minden napomat a kórházban töltöttem és megkértem nagyszüleimet,hogy senkinek se mondják el.Nem akartam látogatókat.Mivel Suho szülinapjáról nem feledkeztem meg,megkértem barátnőmet,hogy szervezzen neki egy igazán jó kis bulit,mert tényleg megérdemli és mondja meg neki a nevemben is hogyha majd találkozunk agyon fogom ölelgetni és elárasztom mindenféle szeretettel meg puszival,hogy nem haragudjon rám.Eután jött a neheze....A kezelésem egész jól sikerült.A kis daganat szinte teljesen felszívódott,de a gyógyszereket még ígyis szednem kellett minimum egy hétig.De lágalább végre magam mögött tudhatom ezt az egészet.Most hogy "meggyógyultam" szeretném rendbe tenni a dolgokat köztem és JongIn között.Ez a kis pihenő jót tett és át tudtam gondolni a dolgokat.Nekem és JongInnak nincs közös jövőnk.Legalábbis ÚGY nincs.Két külön világ vagyunk,teljesen más a nézőpontunk mindennel kapcsolatban és ennek köszönhetjük,hogy barátok vagyunk.És nekem a barátságunk nagyon sokat jelent.Senkiért és semmiért nem lennék képes feláldozni ezt a kapcsolatot.Persze...tudom,hogy szerelmes voltam belé,de az már a múlté.Egy gyerekkori fellángolás volt és biztos vagyok benne,hogy ezt JongIn is tudja.Belegondoltam abba is,hogyha nem,de az már nem lényeges.Eldöntöttem valamit és nem tágítok e mellől.

>>
Kiszállva a taxiból egyenesen a házba rohantam és boldogan vetettem magam nagyszüleim karjai közé.Örültem,hogy ismét velük lehetek,hisz az utóbbi egy hétben nem láttuk egymást,nehogy valaki gyanút fogjon.Csak úgy mint mikor Amerikából jöttem,nagyi most is bibimbap-ot csinált.Együtt ültünk le enni,de ők hamarabb befejezték és elmentek otthonról.Miután rendet raktam,elindultam az SM-hez.Beszélnem kellett az igazgatóval,na meg persze JongInnal is.YoungMin Sunbaet viszonylag hamar letudtam,aki bár egy kicsit mérges volt amiatt,hogy nem szóltam a betegségemről,de megértett.Most jön a neheze.A próbaterem előtt ácsorogtam és gyorsan elmormoltam magamban egy imát.Ellenőriztem,hogy meg van-e JongIn csokija,majd bekopogtam.Többen is szóltak,hogy menjek be így végül benyitottam.Először mindenki meglepetten nézett rám,majd elmosolyodtak.Chen volt az első aki odajött és megölelt.A kapcsolatunk igazán bensőséges volt.Úgy éreztem iránta,mintha a bátyám lenne.
-Nagyon hiányoztál.-törte meg végül a csendet,majd még szorosabban ölelt magához.
-Sajnálom...Nem akartam nektek több galibát okozni ezért jobbnak láttam,ha elmegyek.-it tmár nem csak Chen-hez beszéltem.A többiek megértően néztek rám.-Tudom,hogy szólnom kellett volna,de féltem.Nem akartam,hogy bejöjjetek a kórházba és lássátok azt amin keresztül megyek.Már az elején se szerettem volna,de nagyon sokat jelentetek nekem és..és...-nem bírtam tovább.Könnyeim megindultak,mikor rájöttem mekkora hülyeséget csináltam és valószínüleg néhányuknak nagy fájdalmat is okoztam.
-Semmi baj.Mindannyian megértjük azt amit tettél,sőt...vannak akik még melletted is állnak.-mosolygott rám Suho,majd egy zsepit nyomott a kezembe.Megvárta amíg megtörlöm az arcom,majd folytatta.-Nagony szeretünk téged Nam Byul és néha úgy érezzük te vagy a mi kis Hello Baby-nk.-a furcsa kis gondolattól elmosolyodtam,majd mindannyiukat megpróbáltam egyszerre megölelni.Hát nem ment..
-És JongIn??Ő hol van?
-Egy másik teremben próbál...-mosolygott ChanYeol.-Nagyon jó kis koreográfiát talált ki nektek.-bólintottam-bár nem tudom mire-majd elindultam a szomszéd terembe.Mikor JongIn meglátott,mosolyogva rohant oda hozzám,majd megölelt.Hát be kell,hogy valljam nem erre számítottam.Leültünk a földre,majd miután odaadtam neki kedvenc édességét,elmondtam ugyan azt amit az előbb a többieknek.Legnagyobb meglepetésemre nagyon jól fogadta a dolgot.Persze mikor áttértem kettőnkre egy picit elszomorodott.
-Semmi baj dongsaeng.Megértem az érzéseidet és egyet is értek velük.Én se akarom tönkre tenni a barátságunkat.-mosolygott,majd megölelt.-Nagyon fontos vagy nekem és nem akarok többet veszekedni.
-És...milyen táncot találtál ki?ChanYeol azt mondta nagyon jó?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Na neem.Még csak most kezdesz meggyógyulni,úgyhogy bemelegítünk mielőtt bedobnálak a mélyvízbe!!-bökött hasba.
-Rendben..-biggyesztettem le ajkaimat.Mielőtt hazamentem volna még beszéltem Lunával,hogy elmehetnénk közösen futni.Persze nem úsztam meg kérdések nélkül,de a célomat elértem.Úgyhogy holnap Luna,TaeMin,JongIn meg én együtt megyünk futni...Haha..én és a futás!!