8.fejezet

Byul pov.

Az hogy belerángattak ebbe a táncos buliba..hát nem igazán tetszett.Persze,szerettem táncolni,de most nem ezzel akartam foglalkozni.Hisz ott van még a film-amit le kell mondanom-és a gyógyszereim.Kicsit utánanéztem a kezelés mellékhatásainak és azok alapján amiiket olvastam,egy kicsit megijedtem.Nem akartam kitenni senkit a folyamatos hangulat ingadozásaimnak és azt sem akartam,hogy lássák ahogy szinte teljesen leépülök.Főleg JongInt nem.Őt féltettem a legjobban.Ezért is nem mondtam el neki.Majd talán,ha vége a kezeléseknek.Talán...

*később*

Az SM ajtaján belépve egy hatalmas plakáttal találtam szembe  magam,amin én is rajta voltam.Egy nemrég,Amerikában készült képet raktak be.Tágra nyílt szemekkel bámultam a hatalmas plakátra.

-Jó,mi?-elmélkedésemből Luna hangja zökkentett ki.

-Háát..az biztos hogy nagy.-vakargattam a tarkóm.-Nagyon nagy.-néztem rá ijedten.Be kell,hogy valljam félek mindentől ami a magassággal vagy a nagysággal kapcsolatos.

-Jajj ne izélj már.Tök jó és nagyon kis cuki pofid van.Meg nem mondanám rólad,hogy még csak tizenhét éves vagy.-karolta át a vállam,miközben továbbra is a plakátot bámultuk.

-Kösz,bár nem tudom ezt most minek vegyem.-nevettem fel.

-Nem arra gondoltam,hogy öregnek nézel ki.-forgatta szemeit.-Inkább érettnek.

-Jól van.-hajtottam le fejemet mosolyogva.
-Gyere..még meg kell látogatnunk az igazgatót.-kezdett el húzni a lift felé.
-Mi,de minek?-kérdeztem,miközben beszálltunk a liftbe.
-Azt nem tudom.Csak annyit mondott,hogy beszélni szeretne velünk.-mosolygott.Nem sokkal később már az irodában ültünk és figyelmesen hallgattuk YoungMin Sunbaet.Valamilyen gondolattól fogva azt gondolta,hogy Luna és én remek csapatot alkotnánk a versenyen és fel kellene lépnünk egy külön számmal.~Hát persze.Hisz nekem most pont erre van szükségem!!Mért nem tudok csak egyszer az életben nemet mondani?!~Aggódva figyeltem,ahogy Sunbae egyre lelkesebben vázolja fel ötleteit,majd mikor kitessékelt-legalábbis engem-az irodájából,egy sóhajjal próbáltam megszabadulni a felgyülemlett stresszt.Felmértem a terepet,majd úgy döntöttem elmegyek a fiúkhoz,hátha megtudok valamit Suho ízléséről.Ellöktem magam a faltól,majd a lépcső irányába indultam.Szerencsére pont benn voltak,így két kopogás után be is kukucskáltam hozzájuk.
-Helló.-köszöntem végül.Rám kapták a tekintetüket,majd mosolyogva hagyták abba a táncolást.
-Szia Byul.Hogy vagy?-jött oda Luhan,majd megölelt.
-Szia Luhan.Mi ez a túláradó szeretet?-néztem rá nagy szemekkel.-Lázas vagy?
-Jajj..már kedves se lehetek veled?!-próbált úgy tenni,mint aki mérges,de nem ment neki.
-Hagyd...bolond..-mosolygott rám Chen.Szorosan hozzábújtam,majd beszívtam pulcsijának kellemes öblítő illatát.Lábujjhegyre álltam,hogy füléhez tudjak hajolni.
-Mi baja van ma mindenkinek?Úgy mosolyognak,mint a tejbe tök.-néztem fel a fiúra.
-Hallottuk ám!-szólalt meg Kris a hátam mögül.
-Nincs semmi bajunk,csak örülünk neki hogy itt vagy!-állt mellé XiuMin.
-És szeretnék,ha megmutatnád nekik,hogy hogyan táncolsz!-kiabált ChanYeol,mire páran szúrós szemekkel néztek rá.
-Érteem...Hát,nem.-komorodtam el.Persze nem voltam mérges,csak kíváncsi voltam mit szólnak hozzá.
-Látod ChanYeol!!?Ezért nem támadtuk le vele.Szépen kellett volna beadagolni neki.-durcázott Tao.
-Így viszont egy kis csikizéssel rávehetjük,hogy mégis mutasson valamit.-nevetett D.O.,majd egy igazán ijesztő arc kíséretében elindult felém.Elbújtam Chen háta mögé,mire lefogott és ő kezdett el legelőször csikizni.
-Áruló!!-nevettem.-Chen teh aljash gazember!-már alig kaptam levegőt és a fejem is bevörösödött,mikor végre mindannyian leszálltak rólam.
-Óóó...te gy Dimple Dongsaeng vagy!!-mutogatott az arcomra Lay,majd elkezdte bökdösni a gödröcskéimet.
-Nem!-kaptam el kezeit nevetve.-Hagy őket békén,most alszanak.
-És mondtál nekik estimesét??-nézett Luhan nagy szemekkel,mire én megráztam a fejem.
-Akkor,majd mi énekelünk nekik.-ült mellém Yising.Imádom ezt az embert.Olyan mint egy kis dínó...csak úgy,mint Chen.
-Laysaurus oppa!!-öleltem át nyakát,mire mindenki nevetni kezdett.Miután befejeztük a hülyéskedést a többiek is leültek és így egy kis kör lett belőlünk.Luhan elkezdte énekelni Twinkle Twinkle Little Star-t.Később a többiek is becsatlakoztak,majd a végén kaptam egy cuppanós puszit Chentől.
-Na??-nézett SeHun.
-Te nem is énekeltél!!-nyújtottam rá nyelvem.-De azért aranyos volt.
-Yaa SeHun.Táncoljátok el a Gom Se Mari-t.Az olyan aranyos.Te leszel apa maci..-álított a fel Chanyeol.-Boram lesz mama maci..-húzott oda mellé.-És XiuMin lesz a baba maci.
-Milyen szép kis család.Nem?-nézett rám SeHun,miközben átölelte XiuMint meg engem.
-És mi lesz a vacsora?-guggolt le XiuMin hogy kisebb legyen és fel tudjon rám nézni.
-Hát...majd Byullal kitaláljuk este.-nézett le Sehun.-De most táncoljunk!!-elkezdtük a kis táncunkat,mire mindenkiből kitört a nevetés.Talán még SeHun-ból is.Már majdnem végeztünk,mikor rosszul lettem és elestem.
-Hyaa...Jól vagy??-nézett ChanYeol aggódva.Fejemet fogva bólintottam,majd megpróbáltam felállni,de megint vissza estem.
-Gyere...az lesz a legjobb,ha haza viszlek.-karolt át SeHun.
-Nem!-hirtelen kifakadásomtól mindannyian megszeppentek és ijedten néztek rám-Bocsánat csak...fáj a fejem.-szemeimbe könnyek gyűltek,miközben beszéltem.Hisz pont ezt akartam elkerülni,erre tessék.Olyanok látják ezt akik fontosak nekem.-Sajnálom...-kezdtem el sírni.~Én ezt nem akarom!Nem akarom őket bántani és azt se,hogy ennek szemtanúi legyenek!~Éreztem ahogy valaki szorosan magához húz,majd hátamat kezdi simogatni.Ahogy felnéztem SeHun szomorú pillantásával találkoztam.Visszahajtottam fejemet mellkasára és tovább sírtam.Jól esett ahogy magához ölelt és próbált megnyugtatni.És az is nagyon jól esett,hogy végre törődik velem valaki.~Vajon JongIn is így tenne,ha elmondanám neki?~Ez a kis kérdés visszhangot vert fejemben és egészen addig ott is maradt míg el nem aludtam SeHun biztonságot adó karjai közt...