11.fejezet["Évad záró"]

 JongIn pov.

Az hogy Byul lemondott egy főszerepről a barátai-köztük én-miatt egyszerre volt jó és borzalmas.Jó volt,mert nem minden ember képes ezt megtenni másokért,viszont így elvesztette a munkáját.És ebben hibásnak érzem magam.Nem akartam őt szomorúnak látni.Miután megnyugodott és így elengedte Chent én is magamhoz öleltem.Ha valaki Őt bántotta azzal nekem is fájdalmat okozott.Addig simogattam hátát míg el nem aludt.Ez viszonylag hamar megtörtént a sok gyógyszer miatt.Bevittük SeHun szobájába,majd miután betakartuk és néhányan még puszit is adtunk neki kimentünk a nappaliba.
-Valamit csinálnunk kell...-nézett BaekHyun a földre.
-Nem mehet vissza Amerikába.Szükségünk van rá.-kezdett bele Chen.-Nagyon hiányozna és nem tudnám elviselni azt,ha nem lenne itt...-mintha szemeiben könnyek csillogtak volna.Bár a többiek ezt nem vették észre...sőt talán nem is hallották amit mondott,de én igen.Lehet,hogy Chen érez valamit Byul irán,bár nem voltam benne biztos.Nem tudtam ezen tovább gondolkozni,felkaptam a cipőm és egy pulcsit aztán elindultam az ügynökség felé.Miközben sétáltam azon gondolkoztam mit fogok majd mondani ha odaérek.Egyáltalán mi értelme van odamenni?Felszaladtam a lépcsőn,majd bekopogtam az igazgatóhoz.Pár perc múlva egy magas,sötétebb bőrű férfi lépett ki rajta,mire én bementem.
-Jó estét sunbae.Bocsánat,hogy ilyen későn zavarom,de szeretnék beszélni önnel.
-Mondjad.-ült fel az asztal sarkára.
-Nam Byulról,az amerikai színésznőről lenne szó.-sütöttem le szemeimet,mikor láttam hogy a név hallatán elkomorodik az arca.
-Ő az aki veled táncolt volna?-csak bólintottam.-Folytasd csak...
-Szóval,arról lenne szó....ugye nem akarja kirúgni?-néztem fel a férfira.Meglágyult a tekintete,bár tudtam hogy ettől még semmi sem biztos.
-Nézd JongIn...Byul egy remek színésznő és eszem ágába sem jutott volna kirúgni.-szemeim felcsillantak.-De...-azt hiszem utálom ezt a szót.-Mivel én csak a munkáltatója vagyok sajnos nem tehetek semmit.Az úr aki az előbb elment,vissza akarja őt vinni és ez ellen semmit nem tehetek.Felbontott a szerződést,megpróbáltam beszélni vele,de nem tarthatom itt Byult.-nézett rám csalódottan.
-Köszönöm.Maga mindent megtett és ezért mindannyian hálásak vagyunk.-álltam fel,majd miután meghajoltam elindultam kifelé.
-Mondd meg Byulnak,hogy ha bármiben segíteni tudok csak szóljon.Bólintottam,majd elindultam hazafelé.Útközben fogtam egy taxit így hamarabb megérkeztem.Mindenki szomorúan ült a nappaliba és páran egymást vigasztalták.
-Hát itt meg mi történt?-néztem rájuk kérdőn.
-Byul főnöke itt volt...és elvitte..-nézett SuHo szomorúan.
-Mi...mért nem hívtatok fel?!
-Pont előtted mentek el.Próbáltuk itt tartani Byult de nem ment.Egyből a reptérre mentek...-állt fel XiuMin,majd megölelt.
-Nem!Nem mehet el megint!Induljunk és hozzuk vissza.
-Igaza van.Ő a mi Dimple Dongsaengünk és nem engedhetjük el ilyen könnyen.-állt fel Lay is.Mindannyian beültünk a minibuszba,majd egyenesen a reptérre mentünk.Szerencsénkre nem volt nagy tömeg így egyből kiszúrtuk Byult.Már készültek felszállni a repülőre,de még pont sikerült megállítani.Szorosan magamhoz öleltem,mire elsírta magát.
-Ne hagyj itt...kérlek.-suttogtam már én is sírva.
-Sajnálom,de vissza kell mennem.Még érvényes a szerződésem a céggel és addig azt kell tennem amit ő mond.
-Ígérd meg nekünk,hogy visszajössz!-szállt be Chen is az ölelésbe,majd utána a többiek is.
-Megígérem...-még egyszer megölelt mindannyiunkat,majd felszállt a gépre.Nem sírtam,mert tudtam,hogy vissza fog jönni...Persze a többiek nem igazán voltak ezzel annyira tisztába...

10.fejezet

Byulpov.

Mikor kiértem a pályára még senki nem volt ott így leültem a földre és elkezdtem rendesen bekötni a cipőmet.

-Khmm...-hallottam meg a mély,férfi hangot fejem fölött.Mikor felpillantottam JongIn megrovó pillantásával találtam magam szemben.
-Mi..mi a baj?-néztem rá ijedten.
-Ne ülj le a földre!!Még a végén felfázol.-mosolyodott el.A megkönnyebüléstől sóhajtottam egyet,majd ismét JongInra néztem.
-Éss..mivel kezdünk?
-Először is..megvárjuk Lunáékat.-mosolygott még mindig.Örültem,hogy megint boldog és hogy végül minden helyre állt köztünk.-Addig leülhetünk...
-Hé...de hisz most mondtad,hogy nem szabad!!-néztem rá mérgesen.
-...A padra.Várd meg amíg befejezem.-pöckölt homlokon.
-Ohh..rendben.-sütöttem le szemeimet,majd követtem az említett padok felé.Leültünk egymással szemben,majd csak bámultunk ki a fejünkből.Már lassan tíz perce ültünk így,mikor valaki egy hangos sikítással a nyakamba vetette magát.Mikor megfordultam Luna állt előttem mosolyogva,hát mögött pedig TaeMin integetett.A még mindig sikítozó Luna gyorsan magához ölelt,majd körbe-körbe kezdett velem ugrálni.-Hát neked meg mi bajod?-kérdeztem tőle lihegve,mikor végre elengedett.
-Csak örülök,hogy látlak.Már nagyon hiányoztál dongsaeng!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Yaa..JongIn.Most nézd meg őket.-mutogatott ránk TaeMin.
-Kihagynak minket az ölelésekből.-fonta össze karjait maga előtt.
-Jajj lányok.Ne hisztizzetek már.-nyújtottam rájuk a nyelvem.-Inkább melegítsünk be aztán kezdjük el végre a futást.
-Látom kialudtad magad Byul.-mosolygott TaeMin.-Mi ez a hirtelen nagy adrenalin löket.
-TaeMin oppa...ha nem kezdesz el bemelegíteni most azonnal,akkor végig hátul kell maradnod.-mutogatott rá Luna.Persze a két fiú szemében egyből feltűnt az a kis perverz csillogás.
-Szerintem ők fussanak elöl.Mi meg,majd figyeljük,hogy biztos rendesen futnak e.-néztem Lunara.
-Arra semmi szükség.-ellenkezett JongIn.
-Dehogynem!Indulás!-szólt rájuk Luna mire mindketten elindultak.Mi meg hátulról figyeltük ahogy direkt rázzák a feneküket,amin had ne mondjam nagyon jót nevettünk.Egész jól elszórakoztunk és még én is élveztem a futást.Aztán megszólalt Luna telefonja.
-Srácok nekem vissza kell mennem.Jön még valaki?-nézett ránk kérdőn.
-Én igen.-emeltem fel a kezem.-Egy picit elfáradtam és azt hiszem jót tenne egy kis pihenés.-mosolyogtam.JongIn persze egyből oadjött és a fejemet kezdte fogdosni.
-Minden rendben?Nem vagy lázas?-nézett aggódva.
-Nyugi oppa.Csak elfáradtam.-vettem le kezét a homlokomról.
-Jól van.Hívj fel,ha valami gond van és azonnal megyek.-ölelt meg.
-Oké.Sziasztok.-integettünk Lunával,majd elindultunk.
-Mi volt ez az előbb?Nem reagálta kicsit túl a dolgokat?-vonta fel Luna egyik szemöldökét.
-Tuodod a köztem és JongIn köz lévő kapcsolat nagyon régi és testvéries,így akármi bajom van ő túlreagálja.Még akkor is,ha csak egy szálka megy az ujjamba.-nevettem el magam.Pedig ez tényleg igaz.Mikor kiskorunkban együtt mentünk táborba és egy szálka beleállt az ujjamba,ráakarta venni a tanárokat,hogy vigyenek kórházba.De ez már rég volt.A buszmegállóban elköszöntem Lunától,majd vártam.Körülbelül fél óra múlva otthon voltam és egy kád forró fürdővel zártam le a napot.Ami igaz hisz elaludtam a kádban...

>>
Telefonom csörgésére nem volt valami mámorító érzés felkelni,de még mindig elviselhetőbb volt,mint a már majdnem teljesen kihűlt vízben feküdni.Kimásztam a kádból,majd egy törülközőt magam köré tekerve mentem be a szobámba,hogy megtudhassam drága zaklatóm nevét.Legnagyobb meglepetésemre Roger,a főnököm Amerikából,keresett.Visszahívtam,de egyből kinyomott,majd tíz perc várakozás után egy rövid üzenetben leírta,hogy hol szeretne találkozni velem.Kicsit meglepődtem,hisz nem tudtam hogy itt van Koreában.Magamra kaptam pár cuccot,majd elindultam a megadott címre.Egy kis irodában találkoztunk,ahol rajzunk kívül nem is volt más.
-Jó napot főnök.-hajoltam meg a koreai-amerikai félvér főnököm előtt,majd helyet foglaltam a vele szemben lévő kis fotelban.-Miről szeretne beszélni?-néztem kérdőn.Egy csésze kávét nyújtott felém,amit illedelmesen vissza is utasítottam.
-Nos..vissza kell menned Amerikába.-komolyodott én pedig teljesen ledöbbenve néztem.
-De..,de nem mehetek vissza.Már elígérkeztem egy táncversenyre néhány másik SM-sel.Nem hagyhatom cserben őket.
-Igen,de az amerikai stábot sem.Egy új sorozatban főszerepet játszani talán fontosabb,mint egy kis mezei táncverseny.-mosolyodott el.
-Nem!Nem érdekel az a sorozat és nem fogom cserbenhagyni a barátaimat!-álltam fel.
-Ez esetben kénytelen leszek megszakítani a szerződést az SM Entertainment-tel és kirúgni téged.-még mindig mosolygott.Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen és pénzéhes?-Öröm volt veled dolgozni.Remélem,ha majd esetleg mész Vancouver-be meglátogatsz.-kezdett el kitolni a helyiségből,majd egy "Viszlát" kíséretében be is csukta mögöttem az ajtót.Könnyes szemekkel indultam el a fiúk dormja felé.Muszáj volt ott lennem velük.Mellettük biztonságban éreztem magam.Egy egy és fél órás séta után meg is érkeztem.Hálát adtam Istennek,hogy Chen nyitott ajtót és így egyből karjai közé borultam.Nem kérdezett semmit  csak szorosan magához húzott,közben pedig valahogy még a nappaliba is sikerült bejutnunk.

9.fejezet

Byul pov.

Mikor felkeltem egy idegen szobában találtam magam.Viszonylag hamar rájöttem hogy a fiúk elhoztak a dormba és hogy valószínüleg Sehun és Suho szobájában lehettem...Ezt csak azért gondolom,mert Sehun pulcsija volt a hátamra terítve és néhány cucca is elöl volt.Odasétáltam az ajtóhoz,hogy ki tudjak menni hozzájuk ám ekkor meghallottam JongIn hangját.
-Mért nem mondta el nekem?!-kérdezte szomorúan.-Mért az orvosától kell megtudnom,hogy beteg?!-résnyire nyitottam az ajtót,így pont láttam ahogy a kanapén ül,fejét egyik kezével megtámasztva.
-Chss...-guggolt elé Suho.-Először is:itt alszik és nem lenne jó,ha felkeltenénk..Aztán meg..ha így kiakadsz azzal nem mész semmire.Byulnak megvolt rá az oka,hogy ne mondja el.-nézett rá Suho.
-JongIn...sajnáljuk,hogy mi sem mondtuk el,de megígértük neki.-ült mellé Kris.-Ott voltam vele az orvosnál és láttam mennyire kiakadt.Nekem elmondta,hogy azért nem akarja,hogy tudd,mert félt.Valójában egyikünknek sem szerette volna elmondani,mivel nem akarta,hogy lássuk betegen.-könnyes szemekkel néztem,ahogy végül mindannyian JongIn köré gyűlnek és próbálják megvígasztalni.Visszaültem az ágyra,majd hagytam hogy könnyeim utat törjenek maguknak.Fénylő csíkot hagyva maguk után végigfolytak arcomon,majd államról csöppentek le a szőnyegre.~Mihez kezdek most?Menjek ki hozzá?De akkor megint veszekednénk és azt nem akarom...Miért kelll ilyen nehéznek lennie?~Felálltam és szomorúan vettem észre hogy táskám,benne a gyógyszerekkel nincs a szobába.Nem mehettem ki értük.Jobban mondva nem akartam kimenni értük.Az ablakhoz battyogtam,majd miután felvettem a cipőmet,kimásztam a tetőre.Leültem és csak néztem a csillagos eget.Nem kéne most itt lennem.A kórházban lenne a helyem,mint minden hozzám hasonló embernek.Lemásztam a tetőről és egy kisebb puffanással seggre is estem.Remek..már csak ez hiányzott.Leporoltam magam,majd elindultam.Nem igazán tudtam merre megyek.A lábaim csak vittek amerre akartak egyre beljebb a városba,míg végül a kórház előtt kötöttem ki.Azt hiszem itt az ideje elkezdeni a kezelést,hogy a versenyre minden rendbe legyen.

*1 héttel később*
Minden napomat a kórházban töltöttem és megkértem nagyszüleimet,hogy senkinek se mondják el.Nem akartam látogatókat.Mivel Suho szülinapjáról nem feledkeztem meg,megkértem barátnőmet,hogy szervezzen neki egy igazán jó kis bulit,mert tényleg megérdemli és mondja meg neki a nevemben is hogyha majd találkozunk agyon fogom ölelgetni és elárasztom mindenféle szeretettel meg puszival,hogy nem haragudjon rám.Eután jött a neheze....A kezelésem egész jól sikerült.A kis daganat szinte teljesen felszívódott,de a gyógyszereket még ígyis szednem kellett minimum egy hétig.De lágalább végre magam mögött tudhatom ezt az egészet.Most hogy "meggyógyultam" szeretném rendbe tenni a dolgokat köztem és JongIn között.Ez a kis pihenő jót tett és át tudtam gondolni a dolgokat.Nekem és JongInnak nincs közös jövőnk.Legalábbis ÚGY nincs.Két külön világ vagyunk,teljesen más a nézőpontunk mindennel kapcsolatban és ennek köszönhetjük,hogy barátok vagyunk.És nekem a barátságunk nagyon sokat jelent.Senkiért és semmiért nem lennék képes feláldozni ezt a kapcsolatot.Persze...tudom,hogy szerelmes voltam belé,de az már a múlté.Egy gyerekkori fellángolás volt és biztos vagyok benne,hogy ezt JongIn is tudja.Belegondoltam abba is,hogyha nem,de az már nem lényeges.Eldöntöttem valamit és nem tágítok e mellől.

>>
Kiszállva a taxiból egyenesen a házba rohantam és boldogan vetettem magam nagyszüleim karjai közé.Örültem,hogy ismét velük lehetek,hisz az utóbbi egy hétben nem láttuk egymást,nehogy valaki gyanút fogjon.Csak úgy mint mikor Amerikából jöttem,nagyi most is bibimbap-ot csinált.Együtt ültünk le enni,de ők hamarabb befejezték és elmentek otthonról.Miután rendet raktam,elindultam az SM-hez.Beszélnem kellett az igazgatóval,na meg persze JongInnal is.YoungMin Sunbaet viszonylag hamar letudtam,aki bár egy kicsit mérges volt amiatt,hogy nem szóltam a betegségemről,de megértett.Most jön a neheze.A próbaterem előtt ácsorogtam és gyorsan elmormoltam magamban egy imát.Ellenőriztem,hogy meg van-e JongIn csokija,majd bekopogtam.Többen is szóltak,hogy menjek be így végül benyitottam.Először mindenki meglepetten nézett rám,majd elmosolyodtak.Chen volt az első aki odajött és megölelt.A kapcsolatunk igazán bensőséges volt.Úgy éreztem iránta,mintha a bátyám lenne.
-Nagyon hiányoztál.-törte meg végül a csendet,majd még szorosabban ölelt magához.
-Sajnálom...Nem akartam nektek több galibát okozni ezért jobbnak láttam,ha elmegyek.-it tmár nem csak Chen-hez beszéltem.A többiek megértően néztek rám.-Tudom,hogy szólnom kellett volna,de féltem.Nem akartam,hogy bejöjjetek a kórházba és lássátok azt amin keresztül megyek.Már az elején se szerettem volna,de nagyon sokat jelentetek nekem és..és...-nem bírtam tovább.Könnyeim megindultak,mikor rájöttem mekkora hülyeséget csináltam és valószínüleg néhányuknak nagy fájdalmat is okoztam.
-Semmi baj.Mindannyian megértjük azt amit tettél,sőt...vannak akik még melletted is állnak.-mosolygott rám Suho,majd egy zsepit nyomott a kezembe.Megvárta amíg megtörlöm az arcom,majd folytatta.-Nagony szeretünk téged Nam Byul és néha úgy érezzük te vagy a mi kis Hello Baby-nk.-a furcsa kis gondolattól elmosolyodtam,majd mindannyiukat megpróbáltam egyszerre megölelni.Hát nem ment..
-És JongIn??Ő hol van?
-Egy másik teremben próbál...-mosolygott ChanYeol.-Nagyon jó kis koreográfiát talált ki nektek.-bólintottam-bár nem tudom mire-majd elindultam a szomszéd terembe.Mikor JongIn meglátott,mosolyogva rohant oda hozzám,majd megölelt.Hát be kell,hogy valljam nem erre számítottam.Leültünk a földre,majd miután odaadtam neki kedvenc édességét,elmondtam ugyan azt amit az előbb a többieknek.Legnagyobb meglepetésemre nagyon jól fogadta a dolgot.Persze mikor áttértem kettőnkre egy picit elszomorodott.
-Semmi baj dongsaeng.Megértem az érzéseidet és egyet is értek velük.Én se akarom tönkre tenni a barátságunkat.-mosolygott,majd megölelt.-Nagyon fontos vagy nekem és nem akarok többet veszekedni.
-És...milyen táncot találtál ki?ChanYeol azt mondta nagyon jó?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Na neem.Még csak most kezdesz meggyógyulni,úgyhogy bemelegítünk mielőtt bedobnálak a mélyvízbe!!-bökött hasba.
-Rendben..-biggyesztettem le ajkaimat.Mielőtt hazamentem volna még beszéltem Lunával,hogy elmehetnénk közösen futni.Persze nem úsztam meg kérdések nélkül,de a célomat elértem.Úgyhogy holnap Luna,TaeMin,JongIn meg én együtt megyünk futni...Haha..én és a futás!!