6.fejezet

JongIn pov.

Másnap,miközben festették a hajamat végig arra gondoltam,amit Byul mondott.És itt nem arra gondolok,hogy megváltoztam,meg ilyenek-na jó azért azon is gondolkoztam-hanem arra amit utána mondott.~Te nem az a JongIn vagy akibe beleszerettem~szomorú hangja visszhangot vert a fejemben.És nem is nagyon akart elmúlni.Mikor végzett a fodrász kimentem a folyosóra és leültem a földre.Pár perc múlva Chen csatlakozott hozzám.
-Beszéltem tegnap Byul-al..-nézte a falat.
-Képzelem miket mondott rólam...-vontam vállat.
-Nem mondott semmit.Viszont szeretném,ha te elmondanád mi történt....-egy olyan 'Ugye ezt most sem gondoltad komolyan!-pillantást vetettem rá.-Lehet,hogy nem hiszed el,de nagyon szomorú volt tegnap.Bár nem mondta XiuMin és én egyből levágtuk,hogy valami nincs rendben.
-Hát...eléggé bunkó voltam vele...ha úgy vesszük választás elé kényszerítettem.
-Miféle választás elé?
-Hát..köztem és Kris között.Tudod szerelmes vagyok belé...és nehéz Őt mással látni..
-Várj..most Krisbe vagy szerelmes...vagy mi van?!-nézett értetlenül,mire én vállba ütöttem.
-Yaa hyung...tudod nagyon jól,hogy kiről beszéltem.
-Tudom,tudom.-nevetett.-És szerintem most el kéne hozzá menned.-vállamba kapaszkodva felállt,majd vissza ment a többiekhez.Követtem a példáját...csakhogy én Byul-hoz indultam el.
Már majdnem ott voltam így láttam ahogy a nagyszülei elmennek otthonról.Ott álltam az ajtó előtt,de nem mertem becsöngetni.Csak álltam ott,fejemet a falnak támasztva.

És ekkor kinyílt az ajtó.Byul nézett rám meglepetten...ám ez nagyon hamar megváltozott.És a döbbenetet harag és szomorúság vette át.Gyönyörű barna szemei könnyektől csillogtak.És ez az én hibám.Megint miattam sír,pedig megígértem neki,hogy többet nem bántom meg.
-Te meg mit keresel itt?-hangja remegett.
-Én...-egyszerűen nem tudtam mit mondani.Talán nem kellet volna eljönnöm.Otthon kéne ülnöm és emésztenem magam a történtek miatt.Végül is megérdemelném.
-Én erre nem érek rá...-be akarta csukni az ajtót,ám én megtámaszkodtam rajta,majd teljesen kitártam azt.Bementem,s miután becsuktam az ajtót újra felé fordultam.-Menj el...-nézett a földre.Először lefogtam kezeit,majd megöleltem.Arcomat hajába fúrtam és beszívtam édes illatát.Megpróbált eltolni magától,de nem hagytam.Soha többé nem akartam elengedni.Mikor feladta a próbálkozást megemeltem és felvittem a szobájába.Bezártam az ajtót,majd az ágyra fektettem.Fölmásztam,majd kezeimmel feje mellet támasztottam meg magam.
-Szeretlek...-végig simítottam arcélén és utána meg akartam csókolni.Ám ő kezét számra helyezte.
-Azt hiszed ennyivel el van intézve?.-ült fel-Nagyon megbántottál tegnap....még soha,senki nem mondott nekem ilyet..és nem gondoltam volna,hogy ha sor kerül ilyenre akkor az a valaki pont te leszel.-könnyek folytak végig arcán.
-Tudom...és hidd el nekem is fáj..sőt,talán még jobban.-állánál fogva emeltem fel fejét,hogy szemibe tudjak nézni.-De szeretlek...és nem akarlak elveszíteni.Még jó,hogy Chen beszélt velem,mert..
-Szóval,ha Chen nem beszél veled el se jössz bocsánatot kérni?!-állt föl.Hogy lehetek ekkora idióta?!-Most azonnal menj el!
-Byul..esküszöm..
-Menj már el!Nem akarlak többet látni!-kiabált.Azelőtt még sose csinált ilyet.-Menj el Kai..-már nem is a rendes nevemen szólít.Nincs a hangjában az a boldogság és édes csengés,mint mikor azt mondja JongIn.A Kai az Ő szájából hidegen hangzik és félelemmel tölt el.
-Rendben....-beletörődve sorsomba elindultam.Persze amint kiértem az útra könnyeim megindultak és a szememet törölgetve indultam el a buszmegálló felé.

5.fejezet

JongIn pov.
Csak feküdtem mellette és vártam a reakcióját.De semmi.Halk szuszogást lehetett hallani.El sem hiszem,hogy úgy vallottam szerelmet neki,hogy ő közben alszik.~Csak én lehetek ennyire fogyatékos!!~ütöttem fejbe magam.Kikászálódtam az ágyból és miután betakartam Byult kimentem a többiekhez.A TV előtt ültek és nagyokat nevettek az éppen aktuális műsoron.Leültem ChanYeol mellé,s fejemet vállára hajtottam.Azonnal rám nézett.
-Beszéljünk?-kérdőn meredt rám.Bólintottam,majd kimentünk a konyhába.-Mondjad..
-Elmondtam neki,hogy szeretem.-hatalmas vigyor ült ki az arcára.-De nem vettem észre,hogy alszik.-hajtottam le fejem.Mindkettőnkből kitört a nevetés.
-Jesszusom Kai!Ház ezt tanította neked a mester?!-mutatott magára nevetve.
-Sajnálom Ahjussi..csalódást okoztam önnek.-térdeltem le elé.
-Ezért most meghalsz..-és nyakon vágott egy pálcikával.
-Yaaa...idióta!-kezdtem el kergetni.Kirohantunk a nappaliba és mivel szinte végigtapostunk mindenkin ők is beszálltak.A hatalmas kiabálásra Byul ijedten rohant ki.
-Jesszus!!Itt meg mi folyik?!-nevetett,mikor meglátta,hogy mindenki egymáson fetreng.Azonnal odarohantam hozzá,felkaptam és elkezdtem az udvar felé menni vele.
-Yaah...elraboltam a hercegnőt!!-fordultam vissza az ajtóban.Kinyújtottam a többiekre a nyelvem,mire utánunk szaladtak.Az udvar közepén letettem.-Gyere...bújjunk el oda.-mutattam az egyik hatalmas fára.Miután segítettem neki felkapaszkodni az első ágra,utána másztam.Egymás mellett ültünk egy ágon,mikor a többiek kiértek.
-Hát ezek meg hova tűntek?-hallottuk XiuMin hangját.
-Nem tudom...de remélem megfagynak!-mérgelődött D.O.Persze én és Byul ezen nagyon jót nevettünk miután bementek.
-Yaah...hát ez vicces volt.-hajtotta fejét vállamra.
-Tudod...ez az ami nagyon hiányzott..-néztem barna szemeibe.
-Mi?-értetlenül meredt rám.
-Hát te!És a veled töltött idő.-öleltem meg.
-Hjaa...te is nagyon hiányoztál nekem.-fúrta arcát a nyakamhoz.-És van még valami...-itt egy kicsit eltolt magától,hogy szemeimbe tudjon nézni.-Szeretnék bocsánatot kérni a röpi meccsen történtek...
-Miért kell ezt felhozni?!-förmedtem rá.Meglepetten meredt mag elé.
-Most meg mi bajod van?-nézett lefelé.
-Az hogy akárhányszor kettesben maradunk te mindig Krisről beszélsz!!És ez engem nagyon zavar...Ha annyira szereted legyen ő a legjobb barátod és hagyj engem békén!!Nekem elegem van belőled!!-kiabáltam.
*Byul pov.*
Szörnyen fájt az amit JongIn mondott.Könnyek gyűltek a szemembe,majd végigfolytak az arcomon.
-Már aznap észrevettem hogy valami nem stimmel veled...De  sosem gondoltam volna,hogy ennyire megváltoztál volna.-néztem rá,mire ő csak felnevetett.-Te nem az a JongIn vagy akibe beleszerettem!-a könnyeim patakokban folytak.Leugrottam a faágról és egyenesen berohantam a dorm-ba.
-Byul...mi a baj?-jött oda SuHo.
-Hagyjatok békén!Soha többet nem akarom látni JongInt és titeket sem!-megragadtam a táskám és elrohantam.Útközben fogtam egy taxit és azzal mentem haza.Mivel nagyiék már aludtak,csendben lezuhanyoztam,majd lefeküdtem aludni.

****

Másnap reggel Chen hívott fel...Azt mondta muszáj beszélnünk.Így hát felöltöztem és elmentem a megadott címre.Egy helyes kis kávézóban találtam magam.Helyet foglaltam az ablak mellett és vártam.

Egy óra múlva Chen és XiuMin jött be.Bár "álruhában" voltak,felismertem őket.Leültek velem szembe,mire én unottan kezdtem őket bámulni.

-Késtetek.-törtem meg végül a csendet.

-Tudjuk...és ezer bocs.-kezdte XiuMin.

-De ki kellett találnunk valamit a többiek lerázására.-fejezte be Chen.

-Naa..és miről akartatok beszélni??!!Ha jól emlékszem tegnap megmondtam,hogy nem akarok többet találkozni egyikőtökkel sem.

-Mégis eljöttél.-pöckölt fejbe XiuMin.

-Auch...simogattam a homlokom.

-Jóó..na ettől eltekintve..-állított le minket Chen,mikor elkezdtük bökdösni és pöckölgetni egymást.Persze ez nem állította meg XiuMint abban hogy megmutassa az aegyo-ját.Innen meg már nem volt visszaút...Hatalmas röhögögörcsünk lett és ha éppen nem egy kávézóban lettük volna...akkor most a földön fetrengenénk.-Szóval...-próbált Megnyugodni Chen.-Három nap múlva itt van SuHo leader szülinapja...és arra gondoltunk süthetnél neki egy tortát,meg szervezhetnénk neki egy meglepi bulit.Ott lenne minden SM-es...és akkor egy kicsit te is megismerhetnéd a vicces oldalát..mondjuk a Super Juniornak.

-Fuhh...hát rendben..De csak azért,mert nagyon szeretlek titeket..és mert mellettetek kijár ennyi SuHo oppának.-mosolyogva néztek rám,majd felálltak és megöleltek.-De csak egy feltétellel.-kezdtem bele.

-Halljuk..-ficánkolt a széken XiuMin.

-Van egy barátnőm..aki történetesen,nagyon szeret titeket....-forgattam a szemeimet.Mikor észrevettem mennyire ijedt fejük van gyorsan folytattam.-Persze ő nem az elmebeteg fanok közé tartozik...sőt..az egyik legnyugottab ember az idolok közelében.-mosolyogtam.Itt mindketten megnyugodtak.Még meséltem nekik az én kis barátnőm ről,majd elköszöntünk egymástól.

4.fejezet

Megszeppenve és ijedt arccal néztem nagymamámra.
-Kérlek mondd,hogy ez nem igaz...-folytak végig könnyeim az arcomon.
-Annyira sajnálom...de hidd el nem lesz semmi baj,minden.....-nem is tudom mi ütött belém,de felálltam és kiabálni kezdtem
-Hogy érted az hogy nem lesz semmi baj?!Ez talán nem elég?!-néztem kérdőn,mire még több könny buggyant ki szemeimből.Felrohantam a szobámba,bezártam az ajtót és sírtam..~Mért velem történnek ilyen dolgok??Kész csődtömeg vagyok!~Addig sírtam míg el nem aludtam.
*másnap*
Mikor felkeltem szörnyen hasogatott a fejem és a szemeim se voltak jobb helyzetben.Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam.Miután kész lettem elindultam az SM-hez.Muszáj volt beszélnem erről valakivel.....de az semmi képp sem lehetett JongIn.Nem akartam neki mégtöbb fájdalmat okozni.Így hát már csak Kris-re számíthattam.A recepciónál megálltam és egy ideig csak bámultam.~Mégis mit mondhatnék?~Majd eszembe jutott.
-Ajuma.....szólna kérem az Exo-M-es Kris-nek?-mosolyogtam.Bólintott.
-Ki keresi?-nézett fel szemüvege alól.
-Nam Byul.-telefonált egy ideig,majd mondta hogy foglaljak helyet amíg Kris nem ér le.Így is tettem.Leültem az egyik kényelmes bőrfotelba és vátam.

Mikor végre leér meglepetten bámult.

-M..mondjad....valami baj van?-nézett kérdőn.Bár még mindig haragudtam rá a tegnapi kis manőre miatt....nagyon kedveltem őt.Felálltam és megöleltem.

-El tudnál kísérni a kórházba?-néztem rá napszemüvegemen keresztül.

-Persze...de mi történt?

-Majd ott elmondom.-átkaroltam jobb kezét,majd elindultunk.Már vagy egy és fél órája ültünk a váró teremben,mikor végre behívtak.Az ajtó előtt álltam és kapkodva vettem a levegőt.Kris mögém állt,majd megölelt.

-Nyugi....bármi is legyen veled,nem lesz semmi baj.Mi vigyázunk rád.-visszaült a székre,én pedig bementem.

*2 óra múlva*

Már lassan sötétedett,mikor kész lett minden leletem.A doktor kezembe nyomta őket,s csak ennyit mondott:

-Nagyon sajnálom kisasszony.-és ennyivel le is tudta.Kifelé menet elolvastam minden fontos dolgot.Könnyek gyűltek a szemembe így elég homályosan láttam.Kiléptem az ajtón,mire Kris felpattant a helyéről és odajött hozzám.

-Mi....mi volt bent?-nézett aggódva,mikor meglátta könnyes arcom.Leültem,s miután helyet foglalt 

mellettem,felé fordultam.

-Kris...nekem...agy daganatom van..-ahogy ezt kimondtam újra sírni kezdtem.Üveges tekintettel meredt rám,majd mikor felfogta,mit is mondtam megölelt.Mellkasának nyomtam homlokom és úgy próbáltam megnyugtatni magam,hogy nagyokat lélegeztem.

-Nyugi...nem lesz semmi baj.Megígérem.-felemelte fejemet,s szemeimbe nézett.-Ugye jó indulatú?-csak bólintottam,másra nem is volt lelkierőm.-Akkor tényleg nyugodj meg.Még semi okod nincs az aggodalomra.

-Tudom...nem is aggódom.Inkább csak félek.Mi van ha nem sikerül a műtét?-könnyes szemekkel néztem rá.

-Erre ne is gondolj.Megértetted?!-komolyodott el.Mosolyogva bólintottam,majd fejemet ismét mellkasához nyomtam.-Gyere...elmegyünk a dorm-ba és vacsizunk egy jót...közben pedig valahogy beadagoljuk a többieknek ezt az egészet.

-Nem...vagyis..oké.De JongIn semmi képp nem tudhatja meg.-lehajtottam fejét,majd újra rám nézett.

-Ezt te sem gondoltad komolyan,ugye?Tudod hogy...

-Nem!-vágtam közbe.-Kris.Ígérd meg hogy nem mondod el neki!-sóhajtott egyet,majd bólintott.  

-Rendben...de csak akkor,ha TE mondod el neki..-meredten bámultam magam elé.

-Jó...de nem most.Még nekem is fel kell dolgoznom ezt az egészet..és nem akarok róla úgy beszélni a legjobb barátommal,hogy folyamatosan fuldoklom a sírástól.Újra megölelt,majd elindultunk hozzájuk.

*Kai pov.*

Mikor Byul és Kris megjöttek mindannyian leültünk vacsorázni.Már majd nem végeztem,mikor észrevettem,hogy Byul hozzá sem nyúlt a bibimbap-hoz.Pedig direkt neki csináltuk.

-Valami baj van dongsaeng?-néztem rá aggódva.Bár folyamatosan ott motoszkált bennem a gondolat,hogy egész nap Krissel volt...nem tudtam rá haragudni.Hisz szeretem Őt.És megijesztett azzal,hogy nem eszik.Mivel neki mindig is jó étvágya volt...persze ez kiskorában meg is látszott rajta.

-Nem vagyok éhes...-nézett rám.Csak ekkor vettem észre,hogy szemei könnybe vannak a szemei.

-Kai...ömmh-kezdett bele Kris.-Megkérhetlek,hogy egy kicsit menj be a szobádba?-mindannyian kikerekedett szemekkel néztünk rá.Felálltam az asztaltól,s szomorúan battyogtam be a szobámba.Hallottam azt hogy beszélgetnek,de sajnos azt nem,hogy miről.Pár perc múlva Byul jött be.Leült mellém,s arcomat kezdte símogatni.Olyan jól esett,hogy libabőrös lettem.

-Nem akarom,hogy úgy érezd kihagyunk valamiből.-szólalt meg végül rekedt hangon.-Idővel neked is el fogom mondani,de amíg nem dolgoztam fel......nem tudok róla beszélni.Főleg nem neked.-folyt végig egy könnycsepp az arcán.Felkönyököltem,s úgy néztem csillogó szemeibe.-Nem akarok neked ezzel fájdalmat okozni,ezért várok vele.

-De mivel?És miért?-néztem rá értetlenül.~Lehet,hogy megint el fog menni?~

-Mert fontos vagy nekem Kim JongIn.-feküdt le mellém.

-Ugye megint elmész?-szomorúan néztem rá.

-Erről szó sincs.Sőt úgy néz ki itt fogok maradni.-hamiskásan elmosolyodott.

-Nem várom el tőled,hogy most azonnal elmondd.Ha időt kérsz azt megértem,bármiről is legyen szó.-húztam közelebb magamhoz.-De tudnod kell,hogy én mindig melletted fogok állni és úgy vigyázok rád,mint egy porcelán babára.Mert.....szeretlek...

3.fejezet

-Hazakísérlek.-néztem gyönyörű,barna szemeibe.
-Rendben..-sóhajtott,s miután kiszálltunk a hintából elindultunk hozzájuk.
*Byul pov.*
Megálltam az ajtó előtt és újra megöleltem JongInt.Államnál fogva felemelte a fejem,s úgy nézett szemeimbe.~Jesszus!Meg akar csókolni?!~Bár eléggé ijedten meredtem magam elé,nagyon is akartam az a csókot.Már 13 éves korom óta erre vágytam...hisz valamilyen szinten szerelmes voltam oppa-ba,de modig féltem,hogy a barátságunk tönkremehet emiatt.Még egy ideig habozott,majd nyomott az arcomra egy puszit.Csalódottan néztem a földet.
-Holnap találkozunk.-ölelt meg mégegyszer,majd elment.Beléptem a házba és egyből a konyhába siettem nagyihoz.
-Na...milyen volt a vacsora?-nézett rám.Ám mikor meglátta szomorú arckifejezésemet,egyből elkomolyodott.-Jaj,pindur..mi a baj?-ölelt meg.
-Nagyi...azt hiszem szerelmes vagyok JongIn-ba.-néztem fel rá.
-És ez ekkora baj?-nevetett.Végül is igaza van.Nem dől össze a világ azért mert szeretem őt.És is elnevettem magam a saját hülyeségemen,majd felmentem a szobámba.Papa jött be.
-Szia.-nyomott egy puszit a homlokomra,majd miután letett az ágyamra egy kis dobozt ki is ment.Három jegy volt benne egy holnapi röplabda meccsre.Tudta,hogy imádom a röpit...ezért azonnal utána szaladtam,hogy megköszönjem neki a jegyeket.Ám a lépcső aljánál rosszul lettem.Összeestem és a következő pillanatban egy hófehér szobában ébredtem.Nagyi jött be és mikor meglátta,hogy fent vagyok mosolyt erőltetett az arcára.
-Hol vagyok?-néztem rá kérdőn.
-Elájultál és be kellet hoznunk a kórházba..-olyan furcsa volt a hangja.
-És...mi volt a bajom?-könnyes szemekkel nézett rám.Bevallom egy kicsit megijesztett.
-Majd este megbeszéljük..Most gyere hazaviszlek.Még el kell készülnöd a röpi meccsre.
*2 óra múlva*
Mikor megékeztem az Sm-hez JongIn és Kris a próba terem előtt beszélgettek.Kaptam az alkalmon és odarohantam hozzájuk.Ráugrottam JongIn hátára,majd lábaimat hasa előtt kulcsoltam össze.
-Yaa....tudod hogy megijesztettél!!!-kapkodta a levegőt JongIn.
-Bocsánat.-nyomtam egy puszit nyakára,majd leszálltam a hátáról.-Mit csináltok ma?
-Hát...pont végeztünk úgyhogy ma már semmit..-nevetett Kris.
-Remek!Nincs kedvetek eljönni velem egy röpi meccsre?-néztem rájuk felváltva.
-Hol lesz?-kérdezték egyszerre.
-Dalsongban....-mosolyogtam.
-Nem oda jártál régen táncolni?-nézett JongIn összevont szemöldökkel,mire én csak bólintottam.-Oké...felőlem mehetünk.
-Kris?-néztem a másik szőkeségre.
-Menjünk.-mosolygott.Átkaroltam őket és kimentünk a kocsihoz.Miután nagyapám kitett minket a helszínen és persze JongIn meg Kris megfelelő 'álruhát' vettek fel,bementünk és helyet foglaltunk.A meccs felénél lévő szünetben JongIn kiment mosdóba,mi pedig elmélyülve beszélgettünk.Hatalmas sikítozásra és ujjongásra lettünk figyelmesek.Persze azt hittük valaki felfedezte,hogy két EXO tag is jelen van de nem...ennél valami sokkal rosszabb volt.Az a hülyeség amit Amerikában a kosár meccseken csinálna.Igen...az idióta csók kamera aminek nem lehet nemet mondani.Nevetve néztük ahogy mások egymást nyalják-falják....Ám mikor minket vettek célpontba a jókedvünk elég gyorsan elhalálozott.
*JongIn pov.*
Mikor visszaértem a mosdóból egyből a hatalmas kivetítőre esett a pillantásom.Byul és Kris?Mi a fene folyik itt?!Kris a tarkóját vakargatta,míg Byul a földet nézte elvörösödve.A többi ember pedig egyre csak asz kiabálta hogy:"Csókot!Csókot!"Ezt azonnal meg kell akadályoznom.De már túl késő volt.Kris közelebb hajolt dongsaenghez,s miután állánál fogva felemelte a fejét,megcsókolta.Megcsókolta a lányt akit mindenkinél jobban szeretek.Könnyek gyűltek a szemembe,majd végigfolytak az arcomon.Kirohantam az épületből,s leültem a fal mellé.Soha nem éreztem ilyen fájdalmat.~Vajon jól esik neki,hogy kínozhat?~Megtöröltem az arcomat,majd elindultam vissza.Az ajtóban Byulal találtam szembe magam.Mögötte pedig Kris állt.
-Byul nem érzi jól magát....haza kéne vinni.-nézett Kris aggódva.
-Rendben...-morogtam.Hívtunk egy taxit,s elindultunk.Míg Kris elkísérte Byult az ajtóig én bent maradtam a kocsiban.Arra lettem figyelmes hogy veszekednek,majd dongsaeng rácsapja az ajtót.Mikor megérkeztünk a dormba egyből berontottam a KyungSoo-val közös szobánkba és ki se akartam menni onnan.Persze ChanYeol utánam jött.Leült az ágyra és csak nézett.
-Hyaa....nem fogok semmit kérdezni....megvárom míg magadtól elmondod,csak annyit szeretnék tudni,hogy köze van-e Bulhoz?-bólintottam.Bíztatóan megszorította vállam,mire én felültem.
-Kris megcsókolta...-nyögtem ki végül.Döbbenten nézett maga elé,majd megrázta a fejét,s újra rám szegezte tekintetét.
-Ez olyan nagy baj?-érdeklődött.
-Szerelmes vagyok Byulba...,ha nem lennék az még örülnék is neki,de így.Szörnyen érzem magam.-hajtottam le fejem.
-És ezt Byul is akarta?
-Nem tudom....egy hülye amerikai szokás miatt volt..és veszekedett is Krissel...de nem tudom,hogy a csók miatta-e vagy sem.
-Mért nem kérdezed meg Őt is,hogy mit érez irántad?
-Áhh....mivan ha nem érez semmit??Nem akarom ezzel tönkretenni a barátságunkat.
*Byul pov.*
Mikor hazaértem nagyi a nappaliban sírt.Letérdeltem elé s aggódva néztem rá-
-Halmeoni...mi a baj?-néztem könnye szemeibe.Ám arra amit mondott egyáltalán nem számítottam.

2.fejezet

Kai pov.
Mikor a számomra ismeretlen lány eltűrte a haját,felfedeztem egy szívecske alakú anyajegyet a nyakán.Egész életemben csak egy emberen láttam ilyet...De ki Ő?
Könnyes szemekkel nézett fel rám,amitől én is elszomorodtam.
-Nem fontos...te már nem az én JongIn-om vagy...-megfordult,s elfutott.Fejemet a falnak nyomtam és gondolkodni kezdtem.~Ki vagy te?!~hangzott el a kérdés többször is a fejemben.

Ekkor kaptam egy SMS-t.Anya küldte.

                               Bár megkért,hogy ne szóljak..de Byul hazajött         és ma bemegy hozzád!-Puszi Anya.

Visszajött....és én nem emlékeztem rá.Pedig megígértem neki,hogy sosem felejtem el még akkor sem,ha örökre elmegy.

-Mindjárt jövök...addig próbáljatok tovább...-azzal ki is rontottam a teremből.Lefutottam a lépcsőn,majd kiérve az épületből idegesen kezdtem körbenézni.A lépcsőn ülve sírt...Miattam.Szörnyen éreztem magam.Odasétáltam,s felkarjánál fogva szembeállítottam magammal.

-Sajnálom...-öleltem meg,de eltolt magától.

-Mit?Mit sajnálsz?!-sírt tovább.-Négy éven keresztül azon aggódtam hogy mi van veled,vagy hogy mért nem akarsz beszélni velem!Magamat okoltam a történtek miatt...ott akartam hagyni Amerikát és visszajönni hozzád!És te annyira nem voltál képes,hogy legalább annyit mondj vagy írj:'Hé te idióta énekes lettem,úgyhogy ne aggódj'!Most is csak miattad jöttem egy héttel korábban,hogy egy kicsit veled lehessek...de te fel sem ismertél.Jó...nem azt mondom,hogy én is egyből tudtam,hogy a tizenkét fiúból te melyik vagy...de a hangodról rájöttem...Te viszont meg sem próbáltál emlékezni rám!-itt egy kis szünetet tartott.-Elfelejtettél Kim JongIn...-az utolsó mondatot szinte suttogva mondta.

-Én nem akartam..t.Nem is próbálok kifogásokat keresni,de tudnod kell hogy te vagy az én dongsaengem...és sosem bocsájtom meg magamnak azt hogy így megbántottalak.

-Hidd el..én sem...-nézett szúrós szemekkel.Jó szorosan megöleltem,mire mellkasomat kezdte ütögetni.-Engedj el...nem akarom,hogy hozzám érj!-próbálta lehámozni karjaimat magáról,de én úgy szorítottam,mint egy polip a zsákmányát.
-Soha többet nem engedlek el!Megértetted?-emeltem fel fejét állánál fogva,hogy szemeibe tudjak nézni.Elmosolyodott,majd bólintott.Csak most vettem észre,hogy valójában mennyit változott.Már nem az én kis pufi Byul-om volt.Magasabb és sokkal vékonyabb lett.És.....nagyon csinos.Közelebb bújt hozzám,s arcát mellkasomnak nyomta.A hirtelen cselekedettől mindenem libabőrös lett.
-Nagyon hiányoztál oppa...-suttogta.Közelebb húztam magamhoz,majd nyomtam egy nagy puszit a fejére.
-Gyere vissza.Bemutatlak a többieknek.-mosolyogva bólintott,mire én megragadtam a kezét és visszahúztam a próba terembe.A fiúk-miután elmagyaráztam nekik a mi kis történetünket-meglepetten néztek Byul-ra.Kivéve Kris..ő olyan furcsán nézett rá.Persze nem rossz értelemben...sőt!Kifejezetten zavart,hogy ilyen nyíltan 'bámulja'.És ezen nem sokat segített,mikor az én kis dongsaengem mellé ült le.Persze Ő csak mosolyogva nézte tovább.
-Na jó...ti mér mindent tudtok rólam..Viszont én azt se tudom kit hogy hívnak!!-nevetett Byul.Mindannyian bemutatkoztak...SeHun kezdte és gondolhatjátok ki fejezte be.
-Az én Nevem Wu Fan,de hívj csak Krisnek.-mosolyogtak egymásra.Éreztem ahogy az idegtől az egész fejem bevörösödik.Már nyitottam a szám,hogy mondjak valamit,de Luhan megelőzött.
-Yaa....hagynunk kéne a többieket próbálni!Másrészről nekünk is egy csomó dolgunk van!-minden M-es tag elindult kivéve Krist.Ő továbbra is csak az ÉN legjobb barátnőmmel beszélgetett.Tao odament hozzá,s pólójánál fogva kezdte el kirángatni.
-Gyere már....,ha megkéred Byult biztos bejön holnap is.
-Tényleg?-nézett rá nagy szemekkel,mire Ő csak nevetve bólintott.~Mi a szösz tetszik neki Krisben?!~
-Oppa..nekem most mennem kell.-jött oda Byul.
-De hisz még nem is beszélgettünk...-néztem rá csalódottan.
-Anyud meghívott ebédre...te is ott leszel nem?
-Ahamm..-dünnyögtem.
-Akkor ott találkozunk.-nyomott egy puszit homlokomra,majd elindult.-Sziasztok.-integetett az ajtóból.Visszafordultam a többiekhez,majd leültem.
-Aranyos lány.Meg kedveltem.-mondat néhány másodperc csend után BaekHyun,mire Suho fejbe pöckölte.
-Túl fiatal hozzád..-nevetett.-Másrészt ő Kai barátnője.-szúrós szemekkel néztem SuHo hyungra.
-Ő nem a barát nőm!Vagyis nem olyan értelemben..-motyogtam,elvörösödve.
-Ugyan már...mindannyian láttuk,hogy néztél rá,mikor Kris mellé ült és beszélgettek.-nevetett ChanYeol.-Csak nem vagy féltékeny??-nézett nagy szemekkel.
-Paboya!!-vágtam hozzá egy törölközőt.
-Úúúúú....te féltékeny vagy Krisre!!-mutogatott rám SeHun.
-Na jó inkább próbáljunk...-álltam fel és már el is indítottam a zenét.Bosszúból,amiért piszkáltak teljesen kimerítettem őket.
*3 óra múlva*
Anyáék nappalijában ültem és izgatottan vártam Byult.Mikor csengettek elindultam ajtót nyitni,de anya megelőzött.
-Jajj...Hát te gyönyörű vagy.-hallottam anya hangját az előszobából.
-Köszönöm Kim néni.Maga sem panaszkodhat.Még mindig ugyan olyan stép és kedves,mint régen.-egyre közelebb jöttek így gyorsan visszaültem a kanapéra.Még szerencse hogy ültem,mert mikor megláátam Byult alig kaptam levegőt.Káprázatosan nézett ki.Egy egyszerű organa lila ruha volt rajta és kivasalta hosszú haját.Nem vitte túlzásba a dolgokat és ettől még szebb lett.
-Szia JongIn.-mosolygott.
-Ömmm...sz..szia..-dadogtam,mire ő egy kicsit elnevette magát.
-Ne csak ülj ott...hanem gyere enni.-szólt rám anya.azonnal felpattantam a hejemről és elindultam az étkező felé.Idegesen ültem a hejemen.Byul olyan szép volt és így nehezen maradtam nyugton a közelében.Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy az asztal alatt megfogja a kezem,s rászorít arra.Meglepetten néztem a mosolygó lányra.
-Köszönöm szépen hogy meghívtak.Nagyon finom volt.-törölte meg szabad kezével a száját,miután felvett egy szalvétát.-Kimehetünk a kertbe?
-Persze...még mindig megvan a régi hintátok...-nevetett appa.Byul még mindig a kezemet fogva kirángatott az udvarra.Beültünk a a hintába és beszélgetni kezdtünk.Vagyis inkább csak ő beszélt,én pedig csöndben bámultam.
-Olyan csöndes vagy.Valami baj van?-fogta kezei közé arcomat,miutűn közelebb ült hozzám.
-Semmi...csak nagyon szép vagy..én nem tudom mit mondjak...-vörösödtem el.Nevetett.istenem az az édes mosolya...minden percet élvezek,amit vele töltök.Vállamra hajtotta fejjét,majd ennyit mondott:
-Szeretlek oppa...-döbbenten néztem magam elé.Bár tudtam,hogy neki ez csak baráti szeretet,de azt hiszem én többet érzek iránta.Sőt...biztos vagyok benne.Átkaroltam vállát,majd végigsimítottam felkarján.
-Én is téged dongsaeng...

1.fejezet

Byul pov.
5 évvel ezelőtt Amerikába kellet költöznöm a karrierem miatt.Ott kellett hagynom a szüleim,az iskolát és a legjobb barátomat,Kim Jong Int.Sosem éreztem magam olyan rosszul,mint mikor elmondtam neki ,hogy valószínüleg örökre elmegyek.Azt hittem megutál és soha többet nem áll majd velem szóba.De Ő csak egy karkötőt rakott a kezemre,majd ennyit mondott:~Te vagy a legjobb barátnőm Nam Byul és mindig is az leszel.~Azóta pedig nem is nagyon beszéltünk....Az első pár hónapban minden nap felhívtuk egymást minimum kétszer.Aztán váltottunk a levelezésre,de végül az is abba maradt.Négy éve nem tudok róla semmit és úgy érzem valójában nem is voltunk barátok.Az elején úgy éreztem hiba volt eljönnöm Koreából színészkedni...de ma már cseppet sem bánom.Szeretek Amerikában lenni,bár nagyon sokszor van honvágyam.Viszont,mikor megtudtam,hogy a következő filmemet Szöulban forgatják,majd kiugrottam a bőrömből.Bár azt montdák ráérek jövőhéten menni én egyből összecsomagoltam és repülőre szálltam.Nem akartam várni,másrészről pedig ki szerettem volna élvezni azt az egy hetet amit a családommal,barátaimmal és talán JongInal tölthetek.A szöuli reptéren nagyszüleim vártak.Nyakukba ugrottam és addig öleltem őket,míg el nem zsibbadtak a karjaim.Megkeresve a bőröndjeimet elindultunk haza.Milyen rég mondtam már ezt.HaNeul nagyi bibmbap ot csinált mivel tudja,hogy az a kedvencem.Nagyon jól esett,hogy gondlt rám.Amerkában nem igazán volt lehetőségem ilyeneket enni.Miután végeztük az evéssel felmentem az szobába.Aztán eszembe jutott JongIn.Hisz a szomszédom.Mivan ha itthon van??Leszaladtam a lépcsőn és miután szóltam nagyiéknak hova megyek elindultam.Csöngettem,s pár perc múlva Kim néni nyitott ajtót.
-Miben segíthetek?-nézett mosolyogva.Szinte semmit nem változott.Ugyan olyan kedves és szép nő volt még mindig.
-Csókolom.-hajoltam meg.-Kim néni nem tetszik megismerni??Byul vagyok...-mosolyogtam én is.Kikerekedett szemekkel és nevetve nézett rám.
-Jesszusom te lány.Mennyit változtál!!-ölelt meg.-Kész nő lett belőled.Gyere be...
-Nem szeretnék zavarni..meg hát eléggé elfáradtam az úton,de azért köszönöm.-mosolyogtam tovább.
-Értem én...de azért holnap átjöhetnél ebédre.
-Rendben...ki nem hagynám.-nevettem-Ömm....JongIn nics itthon??-itt egy picit elkomolyodott.
-Hátte nem is tudod?-nézett agóddva.Úr isten.~Jesszus...mi történt vele?~Ijedten meredtem magam elé.-Tudod JongIn már régóta nem velünklakik.Már más körökben mozog.
-Mi.mi történt vele?..-sütöttem le szemeimet.
-Jajj picikén,ne aggódj.-ölelt meg.-Miden a legnagyobb rendben van vele.Tudod..ő egy nagyon népszerű fiubanda tagja.-kikerekedett szemmekkel néztem.JongIn énekes lett??-Megadom a cég címét ahol dolgozik...-kutakodott egy picit a nappaliban,majd egy kis cetlivel jött vissza.-Szólok neki,hogy holnap bemész hozzá.
-Ömm...szeretném őt meglepni..-mosolyogtam zavartan.Kim néni szemei felcsillantak.El sem tudom képzelni mire gondolhatott.
-Rendben...biztos örülni fog.-elköszöntem,majd visszamentem naygiékhoz.Miután lezuhanyoztam,bedőltem az ágyba és JongIn-ra kezdtem gondolni.Végig simítottam kezem lévő karkötőn ,majd elaludtam.
*másnap*
Reggel felöltöztem és egyből elmentem a céghez ahol-legjobb reményeim szerint-legjobb barátom dolgozik.Nem kicsit döbbentem meg,mikor eljutott tudatomig a tény,hogy ennél e cégnél forgatjuk majd a filmet.Bementem és egyből a recepciónál kötöttem ki.
-Jó napot.Miben segíthetek?-nézett ráma pult mögött ülő hölgy.
-Ömm....meg tudná nekem mondani,hogy ez a fiúbanda most hol próbál?-nyújtottam át a Kim nénitől kapott cetlit.
-Kérhetek egy nevet?
-Persze...Nam Byul.-néztem kissé feszülten.Hisz mi van ha nem engednek be hozzá?
-Csak nem az amerikai színésznő?-mosolyodott el.Bólintottam,mire elővett néhány papírt.Végigmért ,majd újra kutakodni kezdett.-Második emelet,balra az ötödik terem.
-Köszönöm.-meghajoltam,majd elindultam új úti célom felé.Az említett teremből hangos zene áramlott ki...ami bevallom tetszett.Rászorítottam a kilincsre,majd benyitottam.Tizenkét fiú táncolt lelkesen...de sajnos egyikük sem volt az én JongInom.

Csalódottan néztem körbe,majd megfordultam.Ám ekkor egy kéz ragadta meg csuklómat.
-Segíthetek valamiben?-nézett rám egy elég magas fiú.Sőt,mind engem bámultak.Bár nem vagyok az a szégyenlős típus,,,most eléggé zavarba jöttem.
-Hát..én,ömm..Csak keresek valakit.-dadogtam-De úgy tűnik rossz helyre jöttem.
-Kit keresel?-nézett rám egy eléggé morcos képű fiú.Bárellégé hűvös természete volt...azonnal elvarázsoltak a szemei.Ennek örömére,újra dadogni kezdtem.
-Kim...-kezdtem beles,ám egy nagyon-túlságosan is-mosolygó fiú megakadályozott benne.
-JongIn?-nézett még mindig ijesztően mosolyogva.És a vörös haj csak dobott ezen a megjelenésen.
-Igen...-kerültem tekintetét.
-Kai!!Téged keresnek!-kiabáltak egyszerre hárman.~Kai?Mi a szösz?~ekkor egy szőke hajú fiú allt elém.Ha nem lett volna mögöttem fal,biztos hátraesek.Egyszerűen...szóhoz se jutottam.Barna szemek,telt ajkak és minden ami egy álompasihoz kell.Csak bámultam az előttem álló,iszonyat helyes fiúra.Nem is voltam biztos benne,hogy ő az.
-Segíthetek valamiben?-mosolygott.Az a hang.Amitől még a hideg is kirázott.Erről ismertem fel az én rég nem látott oppámat.
-Nem is ismersz fel?.néztem csalódottan.Kicsit másképp képzeltem el a nagy találkozást.
-Bocsi..de nem.-nézett zavartan.Szomorúan sóhajtottam egyet,majd megfogtam a kilincset.~Elfelejtett...~Könnyes szemekkel néztem a még mindig engem bámuló fiúra.Megfogtam a hajam és egy oldalra tűrtem az egészet.Ekkor meglepetten nézett rám.
-Nem fontos....te már nem az én JongIn-om vagy....