JongIn pov.
Az hogy Byul lemondott egy főszerepről a barátai-köztük én-miatt egyszerre volt jó és borzalmas.Jó volt,mert nem minden ember képes ezt megtenni másokért,viszont így elvesztette a munkáját.És ebben hibásnak érzem magam.Nem akartam őt szomorúnak látni.Miután megnyugodott és így elengedte Chent én is magamhoz öleltem.Ha valaki Őt bántotta azzal nekem is fájdalmat okozott.Addig simogattam hátát míg el nem aludt.Ez viszonylag hamar megtörtént a sok gyógyszer miatt.Bevittük SeHun szobájába,majd miután betakartuk és néhányan még puszit is adtunk neki kimentünk a nappaliba.
-Valamit csinálnunk kell...-nézett BaekHyun a földre.
-Nem mehet vissza Amerikába.Szükségünk van rá.-kezdett bele Chen.-Nagyon hiányozna és nem tudnám elviselni azt,ha nem lenne itt...-mintha szemeiben könnyek csillogtak volna.Bár a többiek ezt nem vették észre...sőt talán nem is hallották amit mondott,de én igen.Lehet,hogy Chen érez valamit Byul irán,bár nem voltam benne biztos.Nem tudtam ezen tovább gondolkozni,felkaptam a cipőm és egy pulcsit aztán elindultam az ügynökség felé.Miközben sétáltam azon gondolkoztam mit fogok majd mondani ha odaérek.Egyáltalán mi értelme van odamenni?Felszaladtam a lépcsőn,majd bekopogtam az igazgatóhoz.Pár perc múlva egy magas,sötétebb bőrű férfi lépett ki rajta,mire én bementem.
-Jó estét sunbae.Bocsánat,hogy ilyen későn zavarom,de szeretnék beszélni önnel.
-Mondjad.-ült fel az asztal sarkára.
-Nam Byulról,az amerikai színésznőről lenne szó.-sütöttem le szemeimet,mikor láttam hogy a név hallatán elkomorodik az arca.
-Ő az aki veled táncolt volna?-csak bólintottam.-Folytasd csak...
-Szóval,arról lenne szó....ugye nem akarja kirúgni?-néztem fel a férfira.Meglágyult a tekintete,bár tudtam hogy ettől még semmi sem biztos.
-Nézd JongIn...Byul egy remek színésznő és eszem ágába sem jutott volna kirúgni.-szemeim felcsillantak.-De...-azt hiszem utálom ezt a szót.-Mivel én csak a munkáltatója vagyok sajnos nem tehetek semmit.Az úr aki az előbb elment,vissza akarja őt vinni és ez ellen semmit nem tehetek.Felbontott a szerződést,megpróbáltam beszélni vele,de nem tarthatom itt Byult.-nézett rám csalódottan.
-Köszönöm.Maga mindent megtett és ezért mindannyian hálásak vagyunk.-álltam fel,majd miután meghajoltam elindultam kifelé.
-Mondd meg Byulnak,hogy ha bármiben segíteni tudok csak szóljon.Bólintottam,majd elindultam hazafelé.Útközben fogtam egy taxit így hamarabb megérkeztem.Mindenki szomorúan ült a nappaliba és páran egymást vigasztalták.
-Hát itt meg mi történt?-néztem rájuk kérdőn.
-Byul főnöke itt volt...és elvitte..-nézett SuHo szomorúan.
-Mi...mért nem hívtatok fel?!
-Pont előtted mentek el.Próbáltuk itt tartani Byult de nem ment.Egyből a reptérre mentek...-állt fel XiuMin,majd megölelt.
-Nem!Nem mehet el megint!Induljunk és hozzuk vissza.
-Igaza van.Ő a mi Dimple Dongsaengünk és nem engedhetjük el ilyen könnyen.-állt fel Lay is.Mindannyian beültünk a minibuszba,majd egyenesen a reptérre mentünk.Szerencsénkre nem volt nagy tömeg így egyből kiszúrtuk Byult.Már készültek felszállni a repülőre,de még pont sikerült megállítani.Szorosan magamhoz öleltem,mire elsírta magát.
-Ne hagyj itt...kérlek.-suttogtam már én is sírva.
-Sajnálom,de vissza kell mennem.Még érvényes a szerződésem a céggel és addig azt kell tennem amit ő mond.
-Ígérd meg nekünk,hogy visszajössz!-szállt be Chen is az ölelésbe,majd utána a többiek is.
-Megígérem...-még egyszer megölelt mindannyiunkat,majd felszállt a gépre.Nem sírtam,mert tudtam,hogy vissza fog jönni...Persze a többiek nem igazán voltak ezzel annyira tisztába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése