2.fejezet

Kai pov.
Mikor a számomra ismeretlen lány eltűrte a haját,felfedeztem egy szívecske alakú anyajegyet a nyakán.Egész életemben csak egy emberen láttam ilyet...De ki Ő?
Könnyes szemekkel nézett fel rám,amitől én is elszomorodtam.
-Nem fontos...te már nem az én JongIn-om vagy...-megfordult,s elfutott.Fejemet a falnak nyomtam és gondolkodni kezdtem.~Ki vagy te?!~hangzott el a kérdés többször is a fejemben.

Ekkor kaptam egy SMS-t.Anya küldte.

                               Bár megkért,hogy ne szóljak..de Byul hazajött         és ma bemegy hozzád!-Puszi Anya.

Visszajött....és én nem emlékeztem rá.Pedig megígértem neki,hogy sosem felejtem el még akkor sem,ha örökre elmegy.

-Mindjárt jövök...addig próbáljatok tovább...-azzal ki is rontottam a teremből.Lefutottam a lépcsőn,majd kiérve az épületből idegesen kezdtem körbenézni.A lépcsőn ülve sírt...Miattam.Szörnyen éreztem magam.Odasétáltam,s felkarjánál fogva szembeállítottam magammal.

-Sajnálom...-öleltem meg,de eltolt magától.

-Mit?Mit sajnálsz?!-sírt tovább.-Négy éven keresztül azon aggódtam hogy mi van veled,vagy hogy mért nem akarsz beszélni velem!Magamat okoltam a történtek miatt...ott akartam hagyni Amerikát és visszajönni hozzád!És te annyira nem voltál képes,hogy legalább annyit mondj vagy írj:'Hé te idióta énekes lettem,úgyhogy ne aggódj'!Most is csak miattad jöttem egy héttel korábban,hogy egy kicsit veled lehessek...de te fel sem ismertél.Jó...nem azt mondom,hogy én is egyből tudtam,hogy a tizenkét fiúból te melyik vagy...de a hangodról rájöttem...Te viszont meg sem próbáltál emlékezni rám!-itt egy kis szünetet tartott.-Elfelejtettél Kim JongIn...-az utolsó mondatot szinte suttogva mondta.

-Én nem akartam..t.Nem is próbálok kifogásokat keresni,de tudnod kell hogy te vagy az én dongsaengem...és sosem bocsájtom meg magamnak azt hogy így megbántottalak.

-Hidd el..én sem...-nézett szúrós szemekkel.Jó szorosan megöleltem,mire mellkasomat kezdte ütögetni.-Engedj el...nem akarom,hogy hozzám érj!-próbálta lehámozni karjaimat magáról,de én úgy szorítottam,mint egy polip a zsákmányát.
-Soha többet nem engedlek el!Megértetted?-emeltem fel fejét állánál fogva,hogy szemeibe tudjak nézni.Elmosolyodott,majd bólintott.Csak most vettem észre,hogy valójában mennyit változott.Már nem az én kis pufi Byul-om volt.Magasabb és sokkal vékonyabb lett.És.....nagyon csinos.Közelebb bújt hozzám,s arcát mellkasomnak nyomta.A hirtelen cselekedettől mindenem libabőrös lett.
-Nagyon hiányoztál oppa...-suttogta.Közelebb húztam magamhoz,majd nyomtam egy nagy puszit a fejére.
-Gyere vissza.Bemutatlak a többieknek.-mosolyogva bólintott,mire én megragadtam a kezét és visszahúztam a próba terembe.A fiúk-miután elmagyaráztam nekik a mi kis történetünket-meglepetten néztek Byul-ra.Kivéve Kris..ő olyan furcsán nézett rá.Persze nem rossz értelemben...sőt!Kifejezetten zavart,hogy ilyen nyíltan 'bámulja'.És ezen nem sokat segített,mikor az én kis dongsaengem mellé ült le.Persze Ő csak mosolyogva nézte tovább.
-Na jó...ti mér mindent tudtok rólam..Viszont én azt se tudom kit hogy hívnak!!-nevetett Byul.Mindannyian bemutatkoztak...SeHun kezdte és gondolhatjátok ki fejezte be.
-Az én Nevem Wu Fan,de hívj csak Krisnek.-mosolyogtak egymásra.Éreztem ahogy az idegtől az egész fejem bevörösödik.Már nyitottam a szám,hogy mondjak valamit,de Luhan megelőzött.
-Yaa....hagynunk kéne a többieket próbálni!Másrészről nekünk is egy csomó dolgunk van!-minden M-es tag elindult kivéve Krist.Ő továbbra is csak az ÉN legjobb barátnőmmel beszélgetett.Tao odament hozzá,s pólójánál fogva kezdte el kirángatni.
-Gyere már....,ha megkéred Byult biztos bejön holnap is.
-Tényleg?-nézett rá nagy szemekkel,mire Ő csak nevetve bólintott.~Mi a szösz tetszik neki Krisben?!~
-Oppa..nekem most mennem kell.-jött oda Byul.
-De hisz még nem is beszélgettünk...-néztem rá csalódottan.
-Anyud meghívott ebédre...te is ott leszel nem?
-Ahamm..-dünnyögtem.
-Akkor ott találkozunk.-nyomott egy puszit homlokomra,majd elindult.-Sziasztok.-integetett az ajtóból.Visszafordultam a többiekhez,majd leültem.
-Aranyos lány.Meg kedveltem.-mondat néhány másodperc csend után BaekHyun,mire Suho fejbe pöckölte.
-Túl fiatal hozzád..-nevetett.-Másrészt ő Kai barátnője.-szúrós szemekkel néztem SuHo hyungra.
-Ő nem a barát nőm!Vagyis nem olyan értelemben..-motyogtam,elvörösödve.
-Ugyan már...mindannyian láttuk,hogy néztél rá,mikor Kris mellé ült és beszélgettek.-nevetett ChanYeol.-Csak nem vagy féltékeny??-nézett nagy szemekkel.
-Paboya!!-vágtam hozzá egy törölközőt.
-Úúúúú....te féltékeny vagy Krisre!!-mutogatott rám SeHun.
-Na jó inkább próbáljunk...-álltam fel és már el is indítottam a zenét.Bosszúból,amiért piszkáltak teljesen kimerítettem őket.
*3 óra múlva*
Anyáék nappalijában ültem és izgatottan vártam Byult.Mikor csengettek elindultam ajtót nyitni,de anya megelőzött.
-Jajj...Hát te gyönyörű vagy.-hallottam anya hangját az előszobából.
-Köszönöm Kim néni.Maga sem panaszkodhat.Még mindig ugyan olyan stép és kedves,mint régen.-egyre közelebb jöttek így gyorsan visszaültem a kanapéra.Még szerencse hogy ültem,mert mikor megláátam Byult alig kaptam levegőt.Káprázatosan nézett ki.Egy egyszerű organa lila ruha volt rajta és kivasalta hosszú haját.Nem vitte túlzásba a dolgokat és ettől még szebb lett.
-Szia JongIn.-mosolygott.
-Ömmm...sz..szia..-dadogtam,mire ő egy kicsit elnevette magát.
-Ne csak ülj ott...hanem gyere enni.-szólt rám anya.azonnal felpattantam a hejemről és elindultam az étkező felé.Idegesen ültem a hejemen.Byul olyan szép volt és így nehezen maradtam nyugton a közelében.Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy az asztal alatt megfogja a kezem,s rászorít arra.Meglepetten néztem a mosolygó lányra.
-Köszönöm szépen hogy meghívtak.Nagyon finom volt.-törölte meg szabad kezével a száját,miután felvett egy szalvétát.-Kimehetünk a kertbe?
-Persze...még mindig megvan a régi hintátok...-nevetett appa.Byul még mindig a kezemet fogva kirángatott az udvarra.Beültünk a a hintába és beszélgetni kezdtünk.Vagyis inkább csak ő beszélt,én pedig csöndben bámultam.
-Olyan csöndes vagy.Valami baj van?-fogta kezei közé arcomat,miutűn közelebb ült hozzám.
-Semmi...csak nagyon szép vagy..én nem tudom mit mondjak...-vörösödtem el.Nevetett.istenem az az édes mosolya...minden percet élvezek,amit vele töltök.Vállamra hajtotta fejjét,majd ennyit mondott:
-Szeretlek oppa...-döbbenten néztem magam elé.Bár tudtam,hogy neki ez csak baráti szeretet,de azt hiszem én többet érzek iránta.Sőt...biztos vagyok benne.Átkaroltam vállát,majd végigsimítottam felkarján.
-Én is téged dongsaeng...

1.fejezet

Byul pov.
5 évvel ezelőtt Amerikába kellet költöznöm a karrierem miatt.Ott kellett hagynom a szüleim,az iskolát és a legjobb barátomat,Kim Jong Int.Sosem éreztem magam olyan rosszul,mint mikor elmondtam neki ,hogy valószínüleg örökre elmegyek.Azt hittem megutál és soha többet nem áll majd velem szóba.De Ő csak egy karkötőt rakott a kezemre,majd ennyit mondott:~Te vagy a legjobb barátnőm Nam Byul és mindig is az leszel.~Azóta pedig nem is nagyon beszéltünk....Az első pár hónapban minden nap felhívtuk egymást minimum kétszer.Aztán váltottunk a levelezésre,de végül az is abba maradt.Négy éve nem tudok róla semmit és úgy érzem valójában nem is voltunk barátok.Az elején úgy éreztem hiba volt eljönnöm Koreából színészkedni...de ma már cseppet sem bánom.Szeretek Amerikában lenni,bár nagyon sokszor van honvágyam.Viszont,mikor megtudtam,hogy a következő filmemet Szöulban forgatják,majd kiugrottam a bőrömből.Bár azt montdák ráérek jövőhéten menni én egyből összecsomagoltam és repülőre szálltam.Nem akartam várni,másrészről pedig ki szerettem volna élvezni azt az egy hetet amit a családommal,barátaimmal és talán JongInal tölthetek.A szöuli reptéren nagyszüleim vártak.Nyakukba ugrottam és addig öleltem őket,míg el nem zsibbadtak a karjaim.Megkeresve a bőröndjeimet elindultunk haza.Milyen rég mondtam már ezt.HaNeul nagyi bibmbap ot csinált mivel tudja,hogy az a kedvencem.Nagyon jól esett,hogy gondlt rám.Amerkában nem igazán volt lehetőségem ilyeneket enni.Miután végeztük az evéssel felmentem az szobába.Aztán eszembe jutott JongIn.Hisz a szomszédom.Mivan ha itthon van??Leszaladtam a lépcsőn és miután szóltam nagyiéknak hova megyek elindultam.Csöngettem,s pár perc múlva Kim néni nyitott ajtót.
-Miben segíthetek?-nézett mosolyogva.Szinte semmit nem változott.Ugyan olyan kedves és szép nő volt még mindig.
-Csókolom.-hajoltam meg.-Kim néni nem tetszik megismerni??Byul vagyok...-mosolyogtam én is.Kikerekedett szemekkel és nevetve nézett rám.
-Jesszusom te lány.Mennyit változtál!!-ölelt meg.-Kész nő lett belőled.Gyere be...
-Nem szeretnék zavarni..meg hát eléggé elfáradtam az úton,de azért köszönöm.-mosolyogtam tovább.
-Értem én...de azért holnap átjöhetnél ebédre.
-Rendben...ki nem hagynám.-nevettem-Ömm....JongIn nics itthon??-itt egy picit elkomolyodott.
-Hátte nem is tudod?-nézett agóddva.Úr isten.~Jesszus...mi történt vele?~Ijedten meredtem magam elé.-Tudod JongIn már régóta nem velünklakik.Már más körökben mozog.
-Mi.mi történt vele?..-sütöttem le szemeimet.
-Jajj picikén,ne aggódj.-ölelt meg.-Miden a legnagyobb rendben van vele.Tudod..ő egy nagyon népszerű fiubanda tagja.-kikerekedett szemmekkel néztem.JongIn énekes lett??-Megadom a cég címét ahol dolgozik...-kutakodott egy picit a nappaliban,majd egy kis cetlivel jött vissza.-Szólok neki,hogy holnap bemész hozzá.
-Ömm...szeretném őt meglepni..-mosolyogtam zavartan.Kim néni szemei felcsillantak.El sem tudom képzelni mire gondolhatott.
-Rendben...biztos örülni fog.-elköszöntem,majd visszamentem naygiékhoz.Miután lezuhanyoztam,bedőltem az ágyba és JongIn-ra kezdtem gondolni.Végig simítottam kezem lévő karkötőn ,majd elaludtam.
*másnap*
Reggel felöltöztem és egyből elmentem a céghez ahol-legjobb reményeim szerint-legjobb barátom dolgozik.Nem kicsit döbbentem meg,mikor eljutott tudatomig a tény,hogy ennél e cégnél forgatjuk majd a filmet.Bementem és egyből a recepciónál kötöttem ki.
-Jó napot.Miben segíthetek?-nézett ráma pult mögött ülő hölgy.
-Ömm....meg tudná nekem mondani,hogy ez a fiúbanda most hol próbál?-nyújtottam át a Kim nénitől kapott cetlit.
-Kérhetek egy nevet?
-Persze...Nam Byul.-néztem kissé feszülten.Hisz mi van ha nem engednek be hozzá?
-Csak nem az amerikai színésznő?-mosolyodott el.Bólintottam,mire elővett néhány papírt.Végigmért ,majd újra kutakodni kezdett.-Második emelet,balra az ötödik terem.
-Köszönöm.-meghajoltam,majd elindultam új úti célom felé.Az említett teremből hangos zene áramlott ki...ami bevallom tetszett.Rászorítottam a kilincsre,majd benyitottam.Tizenkét fiú táncolt lelkesen...de sajnos egyikük sem volt az én JongInom.

Csalódottan néztem körbe,majd megfordultam.Ám ekkor egy kéz ragadta meg csuklómat.
-Segíthetek valamiben?-nézett rám egy elég magas fiú.Sőt,mind engem bámultak.Bár nem vagyok az a szégyenlős típus,,,most eléggé zavarba jöttem.
-Hát..én,ömm..Csak keresek valakit.-dadogtam-De úgy tűnik rossz helyre jöttem.
-Kit keresel?-nézett rám egy eléggé morcos képű fiú.Bárellégé hűvös természete volt...azonnal elvarázsoltak a szemei.Ennek örömére,újra dadogni kezdtem.
-Kim...-kezdtem beles,ám egy nagyon-túlságosan is-mosolygó fiú megakadályozott benne.
-JongIn?-nézett még mindig ijesztően mosolyogva.És a vörös haj csak dobott ezen a megjelenésen.
-Igen...-kerültem tekintetét.
-Kai!!Téged keresnek!-kiabáltak egyszerre hárman.~Kai?Mi a szösz?~ekkor egy szőke hajú fiú allt elém.Ha nem lett volna mögöttem fal,biztos hátraesek.Egyszerűen...szóhoz se jutottam.Barna szemek,telt ajkak és minden ami egy álompasihoz kell.Csak bámultam az előttem álló,iszonyat helyes fiúra.Nem is voltam biztos benne,hogy ő az.
-Segíthetek valamiben?-mosolygott.Az a hang.Amitől még a hideg is kirázott.Erről ismertem fel az én rég nem látott oppámat.
-Nem is ismersz fel?.néztem csalódottan.Kicsit másképp képzeltem el a nagy találkozást.
-Bocsi..de nem.-nézett zavartan.Szomorúan sóhajtottam egyet,majd megfogtam a kilincset.~Elfelejtett...~Könnyes szemekkel néztem a még mindig engem bámuló fiúra.Megfogtam a hajam és egy oldalra tűrtem az egészet.Ekkor meglepetten nézett rám.
-Nem fontos....te már nem az én JongIn-om vagy....