10.fejezet

Byulpov.

Mikor kiértem a pályára még senki nem volt ott így leültem a földre és elkezdtem rendesen bekötni a cipőmet.

-Khmm...-hallottam meg a mély,férfi hangot fejem fölött.Mikor felpillantottam JongIn megrovó pillantásával találtam magam szemben.
-Mi..mi a baj?-néztem rá ijedten.
-Ne ülj le a földre!!Még a végén felfázol.-mosolyodott el.A megkönnyebüléstől sóhajtottam egyet,majd ismét JongInra néztem.
-Éss..mivel kezdünk?
-Először is..megvárjuk Lunáékat.-mosolygott még mindig.Örültem,hogy megint boldog és hogy végül minden helyre állt köztünk.-Addig leülhetünk...
-Hé...de hisz most mondtad,hogy nem szabad!!-néztem rá mérgesen.
-...A padra.Várd meg amíg befejezem.-pöckölt homlokon.
-Ohh..rendben.-sütöttem le szemeimet,majd követtem az említett padok felé.Leültünk egymással szemben,majd csak bámultunk ki a fejünkből.Már lassan tíz perce ültünk így,mikor valaki egy hangos sikítással a nyakamba vetette magát.Mikor megfordultam Luna állt előttem mosolyogva,hát mögött pedig TaeMin integetett.A még mindig sikítozó Luna gyorsan magához ölelt,majd körbe-körbe kezdett velem ugrálni.-Hát neked meg mi bajod?-kérdeztem tőle lihegve,mikor végre elengedett.
-Csak örülök,hogy látlak.Már nagyon hiányoztál dongsaeng!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Yaa..JongIn.Most nézd meg őket.-mutogatott ránk TaeMin.
-Kihagynak minket az ölelésekből.-fonta össze karjait maga előtt.
-Jajj lányok.Ne hisztizzetek már.-nyújtottam rájuk a nyelvem.-Inkább melegítsünk be aztán kezdjük el végre a futást.
-Látom kialudtad magad Byul.-mosolygott TaeMin.-Mi ez a hirtelen nagy adrenalin löket.
-TaeMin oppa...ha nem kezdesz el bemelegíteni most azonnal,akkor végig hátul kell maradnod.-mutogatott rá Luna.Persze a két fiú szemében egyből feltűnt az a kis perverz csillogás.
-Szerintem ők fussanak elöl.Mi meg,majd figyeljük,hogy biztos rendesen futnak e.-néztem Lunara.
-Arra semmi szükség.-ellenkezett JongIn.
-Dehogynem!Indulás!-szólt rájuk Luna mire mindketten elindultak.Mi meg hátulról figyeltük ahogy direkt rázzák a feneküket,amin had ne mondjam nagyon jót nevettünk.Egész jól elszórakoztunk és még én is élveztem a futást.Aztán megszólalt Luna telefonja.
-Srácok nekem vissza kell mennem.Jön még valaki?-nézett ránk kérdőn.
-Én igen.-emeltem fel a kezem.-Egy picit elfáradtam és azt hiszem jót tenne egy kis pihenés.-mosolyogtam.JongIn persze egyből oadjött és a fejemet kezdte fogdosni.
-Minden rendben?Nem vagy lázas?-nézett aggódva.
-Nyugi oppa.Csak elfáradtam.-vettem le kezét a homlokomról.
-Jól van.Hívj fel,ha valami gond van és azonnal megyek.-ölelt meg.
-Oké.Sziasztok.-integettünk Lunával,majd elindultunk.
-Mi volt ez az előbb?Nem reagálta kicsit túl a dolgokat?-vonta fel Luna egyik szemöldökét.
-Tuodod a köztem és JongIn köz lévő kapcsolat nagyon régi és testvéries,így akármi bajom van ő túlreagálja.Még akkor is,ha csak egy szálka megy az ujjamba.-nevettem el magam.Pedig ez tényleg igaz.Mikor kiskorunkban együtt mentünk táborba és egy szálka beleállt az ujjamba,ráakarta venni a tanárokat,hogy vigyenek kórházba.De ez már rég volt.A buszmegállóban elköszöntem Lunától,majd vártam.Körülbelül fél óra múlva otthon voltam és egy kád forró fürdővel zártam le a napot.Ami igaz hisz elaludtam a kádban...

>>
Telefonom csörgésére nem volt valami mámorító érzés felkelni,de még mindig elviselhetőbb volt,mint a már majdnem teljesen kihűlt vízben feküdni.Kimásztam a kádból,majd egy törülközőt magam köré tekerve mentem be a szobámba,hogy megtudhassam drága zaklatóm nevét.Legnagyobb meglepetésemre Roger,a főnököm Amerikából,keresett.Visszahívtam,de egyből kinyomott,majd tíz perc várakozás után egy rövid üzenetben leírta,hogy hol szeretne találkozni velem.Kicsit meglepődtem,hisz nem tudtam hogy itt van Koreában.Magamra kaptam pár cuccot,majd elindultam a megadott címre.Egy kis irodában találkoztunk,ahol rajzunk kívül nem is volt más.
-Jó napot főnök.-hajoltam meg a koreai-amerikai félvér főnököm előtt,majd helyet foglaltam a vele szemben lévő kis fotelban.-Miről szeretne beszélni?-néztem kérdőn.Egy csésze kávét nyújtott felém,amit illedelmesen vissza is utasítottam.
-Nos..vissza kell menned Amerikába.-komolyodott én pedig teljesen ledöbbenve néztem.
-De..,de nem mehetek vissza.Már elígérkeztem egy táncversenyre néhány másik SM-sel.Nem hagyhatom cserben őket.
-Igen,de az amerikai stábot sem.Egy új sorozatban főszerepet játszani talán fontosabb,mint egy kis mezei táncverseny.-mosolyodott el.
-Nem!Nem érdekel az a sorozat és nem fogom cserbenhagyni a barátaimat!-álltam fel.
-Ez esetben kénytelen leszek megszakítani a szerződést az SM Entertainment-tel és kirúgni téged.-még mindig mosolygott.Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen és pénzéhes?-Öröm volt veled dolgozni.Remélem,ha majd esetleg mész Vancouver-be meglátogatsz.-kezdett el kitolni a helyiségből,majd egy "Viszlát" kíséretében be is csukta mögöttem az ajtót.Könnyes szemekkel indultam el a fiúk dormja felé.Muszáj volt ott lennem velük.Mellettük biztonságban éreztem magam.Egy egy és fél órás séta után meg is érkeztem.Hálát adtam Istennek,hogy Chen nyitott ajtót és így egyből karjai közé borultam.Nem kérdezett semmit  csak szorosan magához húzott,közben pedig valahogy még a nappaliba is sikerült bejutnunk.