11.fejezet["Évad záró"]

 JongIn pov.

Az hogy Byul lemondott egy főszerepről a barátai-köztük én-miatt egyszerre volt jó és borzalmas.Jó volt,mert nem minden ember képes ezt megtenni másokért,viszont így elvesztette a munkáját.És ebben hibásnak érzem magam.Nem akartam őt szomorúnak látni.Miután megnyugodott és így elengedte Chent én is magamhoz öleltem.Ha valaki Őt bántotta azzal nekem is fájdalmat okozott.Addig simogattam hátát míg el nem aludt.Ez viszonylag hamar megtörtént a sok gyógyszer miatt.Bevittük SeHun szobájába,majd miután betakartuk és néhányan még puszit is adtunk neki kimentünk a nappaliba.
-Valamit csinálnunk kell...-nézett BaekHyun a földre.
-Nem mehet vissza Amerikába.Szükségünk van rá.-kezdett bele Chen.-Nagyon hiányozna és nem tudnám elviselni azt,ha nem lenne itt...-mintha szemeiben könnyek csillogtak volna.Bár a többiek ezt nem vették észre...sőt talán nem is hallották amit mondott,de én igen.Lehet,hogy Chen érez valamit Byul irán,bár nem voltam benne biztos.Nem tudtam ezen tovább gondolkozni,felkaptam a cipőm és egy pulcsit aztán elindultam az ügynökség felé.Miközben sétáltam azon gondolkoztam mit fogok majd mondani ha odaérek.Egyáltalán mi értelme van odamenni?Felszaladtam a lépcsőn,majd bekopogtam az igazgatóhoz.Pár perc múlva egy magas,sötétebb bőrű férfi lépett ki rajta,mire én bementem.
-Jó estét sunbae.Bocsánat,hogy ilyen későn zavarom,de szeretnék beszélni önnel.
-Mondjad.-ült fel az asztal sarkára.
-Nam Byulról,az amerikai színésznőről lenne szó.-sütöttem le szemeimet,mikor láttam hogy a név hallatán elkomorodik az arca.
-Ő az aki veled táncolt volna?-csak bólintottam.-Folytasd csak...
-Szóval,arról lenne szó....ugye nem akarja kirúgni?-néztem fel a férfira.Meglágyult a tekintete,bár tudtam hogy ettől még semmi sem biztos.
-Nézd JongIn...Byul egy remek színésznő és eszem ágába sem jutott volna kirúgni.-szemeim felcsillantak.-De...-azt hiszem utálom ezt a szót.-Mivel én csak a munkáltatója vagyok sajnos nem tehetek semmit.Az úr aki az előbb elment,vissza akarja őt vinni és ez ellen semmit nem tehetek.Felbontott a szerződést,megpróbáltam beszélni vele,de nem tarthatom itt Byult.-nézett rám csalódottan.
-Köszönöm.Maga mindent megtett és ezért mindannyian hálásak vagyunk.-álltam fel,majd miután meghajoltam elindultam kifelé.
-Mondd meg Byulnak,hogy ha bármiben segíteni tudok csak szóljon.Bólintottam,majd elindultam hazafelé.Útközben fogtam egy taxit így hamarabb megérkeztem.Mindenki szomorúan ült a nappaliba és páran egymást vigasztalták.
-Hát itt meg mi történt?-néztem rájuk kérdőn.
-Byul főnöke itt volt...és elvitte..-nézett SuHo szomorúan.
-Mi...mért nem hívtatok fel?!
-Pont előtted mentek el.Próbáltuk itt tartani Byult de nem ment.Egyből a reptérre mentek...-állt fel XiuMin,majd megölelt.
-Nem!Nem mehet el megint!Induljunk és hozzuk vissza.
-Igaza van.Ő a mi Dimple Dongsaengünk és nem engedhetjük el ilyen könnyen.-állt fel Lay is.Mindannyian beültünk a minibuszba,majd egyenesen a reptérre mentünk.Szerencsénkre nem volt nagy tömeg így egyből kiszúrtuk Byult.Már készültek felszállni a repülőre,de még pont sikerült megállítani.Szorosan magamhoz öleltem,mire elsírta magát.
-Ne hagyj itt...kérlek.-suttogtam már én is sírva.
-Sajnálom,de vissza kell mennem.Még érvényes a szerződésem a céggel és addig azt kell tennem amit ő mond.
-Ígérd meg nekünk,hogy visszajössz!-szállt be Chen is az ölelésbe,majd utána a többiek is.
-Megígérem...-még egyszer megölelt mindannyiunkat,majd felszállt a gépre.Nem sírtam,mert tudtam,hogy vissza fog jönni...Persze a többiek nem igazán voltak ezzel annyira tisztába...

10.fejezet

Byulpov.

Mikor kiértem a pályára még senki nem volt ott így leültem a földre és elkezdtem rendesen bekötni a cipőmet.

-Khmm...-hallottam meg a mély,férfi hangot fejem fölött.Mikor felpillantottam JongIn megrovó pillantásával találtam magam szemben.
-Mi..mi a baj?-néztem rá ijedten.
-Ne ülj le a földre!!Még a végén felfázol.-mosolyodott el.A megkönnyebüléstől sóhajtottam egyet,majd ismét JongInra néztem.
-Éss..mivel kezdünk?
-Először is..megvárjuk Lunáékat.-mosolygott még mindig.Örültem,hogy megint boldog és hogy végül minden helyre állt köztünk.-Addig leülhetünk...
-Hé...de hisz most mondtad,hogy nem szabad!!-néztem rá mérgesen.
-...A padra.Várd meg amíg befejezem.-pöckölt homlokon.
-Ohh..rendben.-sütöttem le szemeimet,majd követtem az említett padok felé.Leültünk egymással szemben,majd csak bámultunk ki a fejünkből.Már lassan tíz perce ültünk így,mikor valaki egy hangos sikítással a nyakamba vetette magát.Mikor megfordultam Luna állt előttem mosolyogva,hát mögött pedig TaeMin integetett.A még mindig sikítozó Luna gyorsan magához ölelt,majd körbe-körbe kezdett velem ugrálni.-Hát neked meg mi bajod?-kérdeztem tőle lihegve,mikor végre elengedett.
-Csak örülök,hogy látlak.Már nagyon hiányoztál dongsaeng!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Yaa..JongIn.Most nézd meg őket.-mutogatott ránk TaeMin.
-Kihagynak minket az ölelésekből.-fonta össze karjait maga előtt.
-Jajj lányok.Ne hisztizzetek már.-nyújtottam rájuk a nyelvem.-Inkább melegítsünk be aztán kezdjük el végre a futást.
-Látom kialudtad magad Byul.-mosolygott TaeMin.-Mi ez a hirtelen nagy adrenalin löket.
-TaeMin oppa...ha nem kezdesz el bemelegíteni most azonnal,akkor végig hátul kell maradnod.-mutogatott rá Luna.Persze a két fiú szemében egyből feltűnt az a kis perverz csillogás.
-Szerintem ők fussanak elöl.Mi meg,majd figyeljük,hogy biztos rendesen futnak e.-néztem Lunara.
-Arra semmi szükség.-ellenkezett JongIn.
-Dehogynem!Indulás!-szólt rájuk Luna mire mindketten elindultak.Mi meg hátulról figyeltük ahogy direkt rázzák a feneküket,amin had ne mondjam nagyon jót nevettünk.Egész jól elszórakoztunk és még én is élveztem a futást.Aztán megszólalt Luna telefonja.
-Srácok nekem vissza kell mennem.Jön még valaki?-nézett ránk kérdőn.
-Én igen.-emeltem fel a kezem.-Egy picit elfáradtam és azt hiszem jót tenne egy kis pihenés.-mosolyogtam.JongIn persze egyből oadjött és a fejemet kezdte fogdosni.
-Minden rendben?Nem vagy lázas?-nézett aggódva.
-Nyugi oppa.Csak elfáradtam.-vettem le kezét a homlokomról.
-Jól van.Hívj fel,ha valami gond van és azonnal megyek.-ölelt meg.
-Oké.Sziasztok.-integettünk Lunával,majd elindultunk.
-Mi volt ez az előbb?Nem reagálta kicsit túl a dolgokat?-vonta fel Luna egyik szemöldökét.
-Tuodod a köztem és JongIn köz lévő kapcsolat nagyon régi és testvéries,így akármi bajom van ő túlreagálja.Még akkor is,ha csak egy szálka megy az ujjamba.-nevettem el magam.Pedig ez tényleg igaz.Mikor kiskorunkban együtt mentünk táborba és egy szálka beleállt az ujjamba,ráakarta venni a tanárokat,hogy vigyenek kórházba.De ez már rég volt.A buszmegállóban elköszöntem Lunától,majd vártam.Körülbelül fél óra múlva otthon voltam és egy kád forró fürdővel zártam le a napot.Ami igaz hisz elaludtam a kádban...

>>
Telefonom csörgésére nem volt valami mámorító érzés felkelni,de még mindig elviselhetőbb volt,mint a már majdnem teljesen kihűlt vízben feküdni.Kimásztam a kádból,majd egy törülközőt magam köré tekerve mentem be a szobámba,hogy megtudhassam drága zaklatóm nevét.Legnagyobb meglepetésemre Roger,a főnököm Amerikából,keresett.Visszahívtam,de egyből kinyomott,majd tíz perc várakozás után egy rövid üzenetben leírta,hogy hol szeretne találkozni velem.Kicsit meglepődtem,hisz nem tudtam hogy itt van Koreában.Magamra kaptam pár cuccot,majd elindultam a megadott címre.Egy kis irodában találkoztunk,ahol rajzunk kívül nem is volt más.
-Jó napot főnök.-hajoltam meg a koreai-amerikai félvér főnököm előtt,majd helyet foglaltam a vele szemben lévő kis fotelban.-Miről szeretne beszélni?-néztem kérdőn.Egy csésze kávét nyújtott felém,amit illedelmesen vissza is utasítottam.
-Nos..vissza kell menned Amerikába.-komolyodott én pedig teljesen ledöbbenve néztem.
-De..,de nem mehetek vissza.Már elígérkeztem egy táncversenyre néhány másik SM-sel.Nem hagyhatom cserben őket.
-Igen,de az amerikai stábot sem.Egy új sorozatban főszerepet játszani talán fontosabb,mint egy kis mezei táncverseny.-mosolyodott el.
-Nem!Nem érdekel az a sorozat és nem fogom cserbenhagyni a barátaimat!-álltam fel.
-Ez esetben kénytelen leszek megszakítani a szerződést az SM Entertainment-tel és kirúgni téged.-még mindig mosolygott.Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen és pénzéhes?-Öröm volt veled dolgozni.Remélem,ha majd esetleg mész Vancouver-be meglátogatsz.-kezdett el kitolni a helyiségből,majd egy "Viszlát" kíséretében be is csukta mögöttem az ajtót.Könnyes szemekkel indultam el a fiúk dormja felé.Muszáj volt ott lennem velük.Mellettük biztonságban éreztem magam.Egy egy és fél órás séta után meg is érkeztem.Hálát adtam Istennek,hogy Chen nyitott ajtót és így egyből karjai közé borultam.Nem kérdezett semmit  csak szorosan magához húzott,közben pedig valahogy még a nappaliba is sikerült bejutnunk.

9.fejezet

Byul pov.

Mikor felkeltem egy idegen szobában találtam magam.Viszonylag hamar rájöttem hogy a fiúk elhoztak a dormba és hogy valószínüleg Sehun és Suho szobájában lehettem...Ezt csak azért gondolom,mert Sehun pulcsija volt a hátamra terítve és néhány cucca is elöl volt.Odasétáltam az ajtóhoz,hogy ki tudjak menni hozzájuk ám ekkor meghallottam JongIn hangját.
-Mért nem mondta el nekem?!-kérdezte szomorúan.-Mért az orvosától kell megtudnom,hogy beteg?!-résnyire nyitottam az ajtót,így pont láttam ahogy a kanapén ül,fejét egyik kezével megtámasztva.
-Chss...-guggolt elé Suho.-Először is:itt alszik és nem lenne jó,ha felkeltenénk..Aztán meg..ha így kiakadsz azzal nem mész semmire.Byulnak megvolt rá az oka,hogy ne mondja el.-nézett rá Suho.
-JongIn...sajnáljuk,hogy mi sem mondtuk el,de megígértük neki.-ült mellé Kris.-Ott voltam vele az orvosnál és láttam mennyire kiakadt.Nekem elmondta,hogy azért nem akarja,hogy tudd,mert félt.Valójában egyikünknek sem szerette volna elmondani,mivel nem akarta,hogy lássuk betegen.-könnyes szemekkel néztem,ahogy végül mindannyian JongIn köré gyűlnek és próbálják megvígasztalni.Visszaültem az ágyra,majd hagytam hogy könnyeim utat törjenek maguknak.Fénylő csíkot hagyva maguk után végigfolytak arcomon,majd államról csöppentek le a szőnyegre.~Mihez kezdek most?Menjek ki hozzá?De akkor megint veszekednénk és azt nem akarom...Miért kelll ilyen nehéznek lennie?~Felálltam és szomorúan vettem észre hogy táskám,benne a gyógyszerekkel nincs a szobába.Nem mehettem ki értük.Jobban mondva nem akartam kimenni értük.Az ablakhoz battyogtam,majd miután felvettem a cipőmet,kimásztam a tetőre.Leültem és csak néztem a csillagos eget.Nem kéne most itt lennem.A kórházban lenne a helyem,mint minden hozzám hasonló embernek.Lemásztam a tetőről és egy kisebb puffanással seggre is estem.Remek..már csak ez hiányzott.Leporoltam magam,majd elindultam.Nem igazán tudtam merre megyek.A lábaim csak vittek amerre akartak egyre beljebb a városba,míg végül a kórház előtt kötöttem ki.Azt hiszem itt az ideje elkezdeni a kezelést,hogy a versenyre minden rendbe legyen.

*1 héttel később*
Minden napomat a kórházban töltöttem és megkértem nagyszüleimet,hogy senkinek se mondják el.Nem akartam látogatókat.Mivel Suho szülinapjáról nem feledkeztem meg,megkértem barátnőmet,hogy szervezzen neki egy igazán jó kis bulit,mert tényleg megérdemli és mondja meg neki a nevemben is hogyha majd találkozunk agyon fogom ölelgetni és elárasztom mindenféle szeretettel meg puszival,hogy nem haragudjon rám.Eután jött a neheze....A kezelésem egész jól sikerült.A kis daganat szinte teljesen felszívódott,de a gyógyszereket még ígyis szednem kellett minimum egy hétig.De lágalább végre magam mögött tudhatom ezt az egészet.Most hogy "meggyógyultam" szeretném rendbe tenni a dolgokat köztem és JongIn között.Ez a kis pihenő jót tett és át tudtam gondolni a dolgokat.Nekem és JongInnak nincs közös jövőnk.Legalábbis ÚGY nincs.Két külön világ vagyunk,teljesen más a nézőpontunk mindennel kapcsolatban és ennek köszönhetjük,hogy barátok vagyunk.És nekem a barátságunk nagyon sokat jelent.Senkiért és semmiért nem lennék képes feláldozni ezt a kapcsolatot.Persze...tudom,hogy szerelmes voltam belé,de az már a múlté.Egy gyerekkori fellángolás volt és biztos vagyok benne,hogy ezt JongIn is tudja.Belegondoltam abba is,hogyha nem,de az már nem lényeges.Eldöntöttem valamit és nem tágítok e mellől.

>>
Kiszállva a taxiból egyenesen a házba rohantam és boldogan vetettem magam nagyszüleim karjai közé.Örültem,hogy ismét velük lehetek,hisz az utóbbi egy hétben nem láttuk egymást,nehogy valaki gyanút fogjon.Csak úgy mint mikor Amerikából jöttem,nagyi most is bibimbap-ot csinált.Együtt ültünk le enni,de ők hamarabb befejezték és elmentek otthonról.Miután rendet raktam,elindultam az SM-hez.Beszélnem kellett az igazgatóval,na meg persze JongInnal is.YoungMin Sunbaet viszonylag hamar letudtam,aki bár egy kicsit mérges volt amiatt,hogy nem szóltam a betegségemről,de megértett.Most jön a neheze.A próbaterem előtt ácsorogtam és gyorsan elmormoltam magamban egy imát.Ellenőriztem,hogy meg van-e JongIn csokija,majd bekopogtam.Többen is szóltak,hogy menjek be így végül benyitottam.Először mindenki meglepetten nézett rám,majd elmosolyodtak.Chen volt az első aki odajött és megölelt.A kapcsolatunk igazán bensőséges volt.Úgy éreztem iránta,mintha a bátyám lenne.
-Nagyon hiányoztál.-törte meg végül a csendet,majd még szorosabban ölelt magához.
-Sajnálom...Nem akartam nektek több galibát okozni ezért jobbnak láttam,ha elmegyek.-it tmár nem csak Chen-hez beszéltem.A többiek megértően néztek rám.-Tudom,hogy szólnom kellett volna,de féltem.Nem akartam,hogy bejöjjetek a kórházba és lássátok azt amin keresztül megyek.Már az elején se szerettem volna,de nagyon sokat jelentetek nekem és..és...-nem bírtam tovább.Könnyeim megindultak,mikor rájöttem mekkora hülyeséget csináltam és valószínüleg néhányuknak nagy fájdalmat is okoztam.
-Semmi baj.Mindannyian megértjük azt amit tettél,sőt...vannak akik még melletted is állnak.-mosolygott rám Suho,majd egy zsepit nyomott a kezembe.Megvárta amíg megtörlöm az arcom,majd folytatta.-Nagony szeretünk téged Nam Byul és néha úgy érezzük te vagy a mi kis Hello Baby-nk.-a furcsa kis gondolattól elmosolyodtam,majd mindannyiukat megpróbáltam egyszerre megölelni.Hát nem ment..
-És JongIn??Ő hol van?
-Egy másik teremben próbál...-mosolygott ChanYeol.-Nagyon jó kis koreográfiát talált ki nektek.-bólintottam-bár nem tudom mire-majd elindultam a szomszéd terembe.Mikor JongIn meglátott,mosolyogva rohant oda hozzám,majd megölelt.Hát be kell,hogy valljam nem erre számítottam.Leültünk a földre,majd miután odaadtam neki kedvenc édességét,elmondtam ugyan azt amit az előbb a többieknek.Legnagyobb meglepetésemre nagyon jól fogadta a dolgot.Persze mikor áttértem kettőnkre egy picit elszomorodott.
-Semmi baj dongsaeng.Megértem az érzéseidet és egyet is értek velük.Én se akarom tönkre tenni a barátságunkat.-mosolygott,majd megölelt.-Nagyon fontos vagy nekem és nem akarok többet veszekedni.
-És...milyen táncot találtál ki?ChanYeol azt mondta nagyon jó?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Na neem.Még csak most kezdesz meggyógyulni,úgyhogy bemelegítünk mielőtt bedobnálak a mélyvízbe!!-bökött hasba.
-Rendben..-biggyesztettem le ajkaimat.Mielőtt hazamentem volna még beszéltem Lunával,hogy elmehetnénk közösen futni.Persze nem úsztam meg kérdések nélkül,de a célomat elértem.Úgyhogy holnap Luna,TaeMin,JongIn meg én együtt megyünk futni...Haha..én és a futás!!

8.fejezet

Byul pov.

Az hogy belerángattak ebbe a táncos buliba..hát nem igazán tetszett.Persze,szerettem táncolni,de most nem ezzel akartam foglalkozni.Hisz ott van még a film-amit le kell mondanom-és a gyógyszereim.Kicsit utánanéztem a kezelés mellékhatásainak és azok alapján amiiket olvastam,egy kicsit megijedtem.Nem akartam kitenni senkit a folyamatos hangulat ingadozásaimnak és azt sem akartam,hogy lássák ahogy szinte teljesen leépülök.Főleg JongInt nem.Őt féltettem a legjobban.Ezért is nem mondtam el neki.Majd talán,ha vége a kezeléseknek.Talán...

*később*

Az SM ajtaján belépve egy hatalmas plakáttal találtam szembe  magam,amin én is rajta voltam.Egy nemrég,Amerikában készült képet raktak be.Tágra nyílt szemekkel bámultam a hatalmas plakátra.

-Jó,mi?-elmélkedésemből Luna hangja zökkentett ki.

-Háát..az biztos hogy nagy.-vakargattam a tarkóm.-Nagyon nagy.-néztem rá ijedten.Be kell,hogy valljam félek mindentől ami a magassággal vagy a nagysággal kapcsolatos.

-Jajj ne izélj már.Tök jó és nagyon kis cuki pofid van.Meg nem mondanám rólad,hogy még csak tizenhét éves vagy.-karolta át a vállam,miközben továbbra is a plakátot bámultuk.

-Kösz,bár nem tudom ezt most minek vegyem.-nevettem fel.

-Nem arra gondoltam,hogy öregnek nézel ki.-forgatta szemeit.-Inkább érettnek.

-Jól van.-hajtottam le fejemet mosolyogva.
-Gyere..még meg kell látogatnunk az igazgatót.-kezdett el húzni a lift felé.
-Mi,de minek?-kérdeztem,miközben beszálltunk a liftbe.
-Azt nem tudom.Csak annyit mondott,hogy beszélni szeretne velünk.-mosolygott.Nem sokkal később már az irodában ültünk és figyelmesen hallgattuk YoungMin Sunbaet.Valamilyen gondolattól fogva azt gondolta,hogy Luna és én remek csapatot alkotnánk a versenyen és fel kellene lépnünk egy külön számmal.~Hát persze.Hisz nekem most pont erre van szükségem!!Mért nem tudok csak egyszer az életben nemet mondani?!~Aggódva figyeltem,ahogy Sunbae egyre lelkesebben vázolja fel ötleteit,majd mikor kitessékelt-legalábbis engem-az irodájából,egy sóhajjal próbáltam megszabadulni a felgyülemlett stresszt.Felmértem a terepet,majd úgy döntöttem elmegyek a fiúkhoz,hátha megtudok valamit Suho ízléséről.Ellöktem magam a faltól,majd a lépcső irányába indultam.Szerencsére pont benn voltak,így két kopogás után be is kukucskáltam hozzájuk.
-Helló.-köszöntem végül.Rám kapták a tekintetüket,majd mosolyogva hagyták abba a táncolást.
-Szia Byul.Hogy vagy?-jött oda Luhan,majd megölelt.
-Szia Luhan.Mi ez a túláradó szeretet?-néztem rá nagy szemekkel.-Lázas vagy?
-Jajj..már kedves se lehetek veled?!-próbált úgy tenni,mint aki mérges,de nem ment neki.
-Hagyd...bolond..-mosolygott rám Chen.Szorosan hozzábújtam,majd beszívtam pulcsijának kellemes öblítő illatát.Lábujjhegyre álltam,hogy füléhez tudjak hajolni.
-Mi baja van ma mindenkinek?Úgy mosolyognak,mint a tejbe tök.-néztem fel a fiúra.
-Hallottuk ám!-szólalt meg Kris a hátam mögül.
-Nincs semmi bajunk,csak örülünk neki hogy itt vagy!-állt mellé XiuMin.
-És szeretnék,ha megmutatnád nekik,hogy hogyan táncolsz!-kiabált ChanYeol,mire páran szúrós szemekkel néztek rá.
-Érteem...Hát,nem.-komorodtam el.Persze nem voltam mérges,csak kíváncsi voltam mit szólnak hozzá.
-Látod ChanYeol!!?Ezért nem támadtuk le vele.Szépen kellett volna beadagolni neki.-durcázott Tao.
-Így viszont egy kis csikizéssel rávehetjük,hogy mégis mutasson valamit.-nevetett D.O.,majd egy igazán ijesztő arc kíséretében elindult felém.Elbújtam Chen háta mögé,mire lefogott és ő kezdett el legelőször csikizni.
-Áruló!!-nevettem.-Chen teh aljash gazember!-már alig kaptam levegőt és a fejem is bevörösödött,mikor végre mindannyian leszálltak rólam.
-Óóó...te gy Dimple Dongsaeng vagy!!-mutogatott az arcomra Lay,majd elkezdte bökdösni a gödröcskéimet.
-Nem!-kaptam el kezeit nevetve.-Hagy őket békén,most alszanak.
-És mondtál nekik estimesét??-nézett Luhan nagy szemekkel,mire én megráztam a fejem.
-Akkor,majd mi énekelünk nekik.-ült mellém Yising.Imádom ezt az embert.Olyan mint egy kis dínó...csak úgy,mint Chen.
-Laysaurus oppa!!-öleltem át nyakát,mire mindenki nevetni kezdett.Miután befejeztük a hülyéskedést a többiek is leültek és így egy kis kör lett belőlünk.Luhan elkezdte énekelni Twinkle Twinkle Little Star-t.Később a többiek is becsatlakoztak,majd a végén kaptam egy cuppanós puszit Chentől.
-Na??-nézett SeHun.
-Te nem is énekeltél!!-nyújtottam rá nyelvem.-De azért aranyos volt.
-Yaa SeHun.Táncoljátok el a Gom Se Mari-t.Az olyan aranyos.Te leszel apa maci..-álított a fel Chanyeol.-Boram lesz mama maci..-húzott oda mellé.-És XiuMin lesz a baba maci.
-Milyen szép kis család.Nem?-nézett rám SeHun,miközben átölelte XiuMint meg engem.
-És mi lesz a vacsora?-guggolt le XiuMin hogy kisebb legyen és fel tudjon rám nézni.
-Hát...majd Byullal kitaláljuk este.-nézett le Sehun.-De most táncoljunk!!-elkezdtük a kis táncunkat,mire mindenkiből kitört a nevetés.Talán még SeHun-ból is.Már majdnem végeztünk,mikor rosszul lettem és elestem.
-Hyaa...Jól vagy??-nézett ChanYeol aggódva.Fejemet fogva bólintottam,majd megpróbáltam felállni,de megint vissza estem.
-Gyere...az lesz a legjobb,ha haza viszlek.-karolt át SeHun.
-Nem!-hirtelen kifakadásomtól mindannyian megszeppentek és ijedten néztek rám-Bocsánat csak...fáj a fejem.-szemeimbe könnyek gyűltek,miközben beszéltem.Hisz pont ezt akartam elkerülni,erre tessék.Olyanok látják ezt akik fontosak nekem.-Sajnálom...-kezdtem el sírni.~Én ezt nem akarom!Nem akarom őket bántani és azt se,hogy ennek szemtanúi legyenek!~Éreztem ahogy valaki szorosan magához húz,majd hátamat kezdi simogatni.Ahogy felnéztem SeHun szomorú pillantásával találkoztam.Visszahajtottam fejemet mellkasára és tovább sírtam.Jól esett ahogy magához ölelt és próbált megnyugtatni.És az is nagyon jól esett,hogy végre törődik velem valaki.~Vajon JongIn is így tenne,ha elmondanám neki?~Ez a kis kérdés visszhangot vert fejemben és egészen addig ott is maradt míg el nem aludtam SeHun biztonságot adó karjai közt...

7.fejezet

Byul pov.

Lehet nem kellett volna hagynom,hogy JongIn elmenjen.Sőt...biztos,hogy nem kellett volna elengednem,de egyszerűen nem bírtam a közelében lenni.Az amit tegnap mondott nagyon rosszul esett.Bár nem ez az egyetlen oka.Amióta tudom,hogy beteg vagyok nem merek a szemeibe nézni.Még sose hazudtam neki és nem most akartam elkezdeni.~Talán az lenne a legjobb,ha Suho szülinapja után elmennék..~Tényleg,még el kéne döntenem hogy milyen tortát süssek Suhonak...meg Yoon-al is beszélen kéne...Pff.Már megint nem lesz egy perc nyugtom se.

JongIn pov.

Mikor hazaértem mindenki a nappaliban ült és vacsorázott.Amint megláttak mosolyogni kezdtek és hívtak vacsizni,de semmihez nem volt kedvem.Bevonultam a szobámba és lefeküdtem az ágyra.Három másodperc sem telt bele,de Chen már mellettem ült.
-Nah..mizu?-felültem,majd szembefordultam vele.
.-Byul látni se akar.És ezért nem is hibáztatom.-hajtottam le fejem.-Minden oka megvan rá,hogy haragudjon,mivel egy utolsó szemétláda vagyok,aki amióta Ő hazajött folyamatosan csak fájdalmat okoz neki.
-Jahj...te bolond.Szereted őt nem?-csak bólintottam.-Hát akkor harcolj érte.Ha nekem ilyen szerencsém lenne,mint neked,hogy egy Byul-hoz hasonló lánnyal találkozom,sátrat vernék az ajtaja elé és minden egyes mozdulatát figyelném.-csak nevetni tudtam azon amit hyung mondott,bár be kellet látnom,hogy igaza volt.
-Bolond vagy.-löktem vállba.-Kérlek vigyázz rá,ha már nekem nem sikerült..-csúszott ki a számon.Chen meghökkenve meredt rám-
-Oké...megígérem.De akkor te is nekem,hogy Suho leader szülinapján vissza változol a régi JongInná és elcsavarod Byul fejét!!
-Te erről honnan tudsz??Elmondta neked,hogy mit gondol rólam?-meredtem rá.
-Azt hiszed csak veled szokott lelkizni?-nevetett.-Nah ettől eltekintve.Gyere vacsorázni!-megragadta a pólóm és kirángatott a többiekhez.Bevallom,most hogy beszéltem Chennel már sokkal jobban éreztem magam.

*másnap*
Mindenki korán kelt így előbb indultunk el próbálni.Legnagyobb meglepetésemre az SM előcsarnokában Byul ült EunHyuk és TaeMin társaságában.Nem tudtam mire vélni a dolgot,így azzal a kifogással,hogy a dorm-ban hagytam valamit,el tudtam lógni egy órára.Felvettem a kapucnim és egy kicsit távolabb le is ültem.Innen még valamennyire hallottam is,hogy miről beszélnek.Nem sokkal később SooYoung és Luna is csatlakozott hozzájuk és tovább folytatták a kis csevejpartit.Olyan kíváncsi lettem,hogy végül nem bírtam tovább és odamentem
-Helló..Hát ti mit csináltok?-bár mosolyogtam,nagyon is zavart ez a kis helyzet.Hisz régen se nagyon csíptem,ha Byul más fiúk társaságában is jól érezte magát,most meg hogy kettő is van mellette és az egyik nem mellesleg Taemin...hát ellégé felkavarodtak bennem a dolgok.
-Áhh Kai..jó hogy jössz.Pont rólad beszéltünk.-szólalt meg először Byul.Bár mosolygott,láttam szemeiben a szomorúságot és valami mást is.De nem tudtam,hogy pontosan mi lehetett az.
-Igen,gyere ülj ide te is.-paskolta meg Taemin a közte és Byul közt lévő helyet.
-Rendben..-sóhajtottam,majd leültem közéjük.Körülbelül fél óra alatt el is magyarázták,hogy miről lenne szó.Lesz egy táncverseny a három Nagy Entertainment között és örülnének ha én is részt vennék velük.
-Oké-oké..mostmár érti.Én viszont még mindig nem tudom,hogy neki mi köze ehhez?.-mutatott EunHyuk Byul-ra.
-Tudod drága kicsi Eunhyuk.Neki...neve is van.Byul egy színésznő az SM-nél,aki nemrég jött át ide Amerikából.-kezdte Luna.
-És történetesen ő a legjobb táncos akit ismerek..-fejeztem be.Byul szemei felcsillantak és meglepetten nézett rám.Csak mosolyogtam,majd lehajtott fejjel hallgattam tovább a többieket.
-Az igazgató felhívta azt a dalsong-i tánciskolát,ahová Byul járt és ők is megmondták,hogy az évfolyamon Byul volt a legjobb és csak ő szerzett kiváló minősítést.-hadarta el Taemin a kis mondókáját.
-Óóó...így már világos.-mosolygott Eunhyuk.-Szóval...ezután összeszedtetek néhány táncos és így fogunk indulni.Minden világos.
-Nem éppen.Két fős csapatokat fogunk csinálni,hogy minél nagyobb esélyünk legyen lepipálni a többieket.-mosolygott Sooyoung.
-Ahamm...és ki kivel lesz?-néztem a többiekre.A válasz egy kis cirip cirip volt,de aztán Luna felvázolt egy ötletet.
-Szerinte az lenne a legjobb,ha korosztályonként indulnánk...-vont vállat.Mivel láttuk,hogy Eunhyuk nem igazán érti a dolgot,így elmagyaráztuk neki a saját nyelvén.

-Na szóval akkor… SooYoung és Eunhyuk az első páros,aztán Luna és Én..és végül JongIn meg Byul.-mosolygott Taemin.-Oké…hát akkor,majd még beszélünk,de én most megyek.

-Igen..nekem is mennem kéne próbálni,meg megpróbálok valami koreográfiát kitalálni.-állt fel Sooyoung,majd elindult.

-Héé…ahoz nekem is lenne egy-két szavam!!-futott után Eunhyuk.

-Hát..sziasztok.-integetett Luna.

-helló..-mondtuk egyszerre Byullal,amin elmosolyodtunk.~gyerünk JongIn…most kell vele beszélned!!~

-Byul..beszélhetnénk?-néztem rá tarkómat vakargatva.

-Persze..mondjad.-mosolygott.

-Én csak...Szeretném,ha tudnád,hogy nagyon sajnálom azt amit mondtam és tudom hogy nem kellett volna,de te vagy a legjobb barátnőm és nem akarlak elveszíteni e miatt.És...-megfogta kezem,majd szemeimbe nézett.
-Semmi baj....Hisz tudom,hogy nem e legegyszerűbb dolog a barátomnak lenni.És nem haragszom,de tényleg.Azért jöttem haza,hogy veled legyek,de teljesen elhanyagoltalak...csak úgy mint az elmúlt négy évben.Amit nagyon sajnálok.-nézett rám aranyos kis bociszemeivel.
-Akkor..Szent a béke?-mosolyogtam rá.
-Igen.-kitártam két karomat,mire ő szorosan odabújt hozzám,majd kezeit összefonta nyakamon.-Nagyon hiányoztál Kim JongIn.-lehelete csiklandozta bőrömet,ami nagyon jól esett.Csak úgy,mint az hogy megint JonInnak szólított.