6.fejezet

JongIn pov.

Másnap,miközben festették a hajamat végig arra gondoltam,amit Byul mondott.És itt nem arra gondolok,hogy megváltoztam,meg ilyenek-na jó azért azon is gondolkoztam-hanem arra amit utána mondott.~Te nem az a JongIn vagy akibe beleszerettem~szomorú hangja visszhangot vert a fejemben.És nem is nagyon akart elmúlni.Mikor végzett a fodrász kimentem a folyosóra és leültem a földre.Pár perc múlva Chen csatlakozott hozzám.
-Beszéltem tegnap Byul-al..-nézte a falat.
-Képzelem miket mondott rólam...-vontam vállat.
-Nem mondott semmit.Viszont szeretném,ha te elmondanád mi történt....-egy olyan 'Ugye ezt most sem gondoltad komolyan!-pillantást vetettem rá.-Lehet,hogy nem hiszed el,de nagyon szomorú volt tegnap.Bár nem mondta XiuMin és én egyből levágtuk,hogy valami nincs rendben.
-Hát...eléggé bunkó voltam vele...ha úgy vesszük választás elé kényszerítettem.
-Miféle választás elé?
-Hát..köztem és Kris között.Tudod szerelmes vagyok belé...és nehéz Őt mással látni..
-Várj..most Krisbe vagy szerelmes...vagy mi van?!-nézett értetlenül,mire én vállba ütöttem.
-Yaa hyung...tudod nagyon jól,hogy kiről beszéltem.
-Tudom,tudom.-nevetett.-És szerintem most el kéne hozzá menned.-vállamba kapaszkodva felállt,majd vissza ment a többiekhez.Követtem a példáját...csakhogy én Byul-hoz indultam el.
Már majdnem ott voltam így láttam ahogy a nagyszülei elmennek otthonról.Ott álltam az ajtó előtt,de nem mertem becsöngetni.Csak álltam ott,fejemet a falnak támasztva.

És ekkor kinyílt az ajtó.Byul nézett rám meglepetten...ám ez nagyon hamar megváltozott.És a döbbenetet harag és szomorúság vette át.Gyönyörű barna szemei könnyektől csillogtak.És ez az én hibám.Megint miattam sír,pedig megígértem neki,hogy többet nem bántom meg.
-Te meg mit keresel itt?-hangja remegett.
-Én...-egyszerűen nem tudtam mit mondani.Talán nem kellet volna eljönnöm.Otthon kéne ülnöm és emésztenem magam a történtek miatt.Végül is megérdemelném.
-Én erre nem érek rá...-be akarta csukni az ajtót,ám én megtámaszkodtam rajta,majd teljesen kitártam azt.Bementem,s miután becsuktam az ajtót újra felé fordultam.-Menj el...-nézett a földre.Először lefogtam kezeit,majd megöleltem.Arcomat hajába fúrtam és beszívtam édes illatát.Megpróbált eltolni magától,de nem hagytam.Soha többé nem akartam elengedni.Mikor feladta a próbálkozást megemeltem és felvittem a szobájába.Bezártam az ajtót,majd az ágyra fektettem.Fölmásztam,majd kezeimmel feje mellet támasztottam meg magam.
-Szeretlek...-végig simítottam arcélén és utána meg akartam csókolni.Ám ő kezét számra helyezte.
-Azt hiszed ennyivel el van intézve?.-ült fel-Nagyon megbántottál tegnap....még soha,senki nem mondott nekem ilyet..és nem gondoltam volna,hogy ha sor kerül ilyenre akkor az a valaki pont te leszel.-könnyek folytak végig arcán.
-Tudom...és hidd el nekem is fáj..sőt,talán még jobban.-állánál fogva emeltem fel fejét,hogy szemibe tudjak nézni.-De szeretlek...és nem akarlak elveszíteni.Még jó,hogy Chen beszélt velem,mert..
-Szóval,ha Chen nem beszél veled el se jössz bocsánatot kérni?!-állt föl.Hogy lehetek ekkora idióta?!-Most azonnal menj el!
-Byul..esküszöm..
-Menj már el!Nem akarlak többet látni!-kiabált.Azelőtt még sose csinált ilyet.-Menj el Kai..-már nem is a rendes nevemen szólít.Nincs a hangjában az a boldogság és édes csengés,mint mikor azt mondja JongIn.A Kai az Ő szájából hidegen hangzik és félelemmel tölt el.
-Rendben....-beletörődve sorsomba elindultam.Persze amint kiértem az útra könnyeim megindultak és a szememet törölgetve indultam el a buszmegálló felé.