1.fejezet

Byul pov.
5 évvel ezelőtt Amerikába kellet költöznöm a karrierem miatt.Ott kellett hagynom a szüleim,az iskolát és a legjobb barátomat,Kim Jong Int.Sosem éreztem magam olyan rosszul,mint mikor elmondtam neki ,hogy valószínüleg örökre elmegyek.Azt hittem megutál és soha többet nem áll majd velem szóba.De Ő csak egy karkötőt rakott a kezemre,majd ennyit mondott:~Te vagy a legjobb barátnőm Nam Byul és mindig is az leszel.~Azóta pedig nem is nagyon beszéltünk....Az első pár hónapban minden nap felhívtuk egymást minimum kétszer.Aztán váltottunk a levelezésre,de végül az is abba maradt.Négy éve nem tudok róla semmit és úgy érzem valójában nem is voltunk barátok.Az elején úgy éreztem hiba volt eljönnöm Koreából színészkedni...de ma már cseppet sem bánom.Szeretek Amerikában lenni,bár nagyon sokszor van honvágyam.Viszont,mikor megtudtam,hogy a következő filmemet Szöulban forgatják,majd kiugrottam a bőrömből.Bár azt montdák ráérek jövőhéten menni én egyből összecsomagoltam és repülőre szálltam.Nem akartam várni,másrészről pedig ki szerettem volna élvezni azt az egy hetet amit a családommal,barátaimmal és talán JongInal tölthetek.A szöuli reptéren nagyszüleim vártak.Nyakukba ugrottam és addig öleltem őket,míg el nem zsibbadtak a karjaim.Megkeresve a bőröndjeimet elindultunk haza.Milyen rég mondtam már ezt.HaNeul nagyi bibmbap ot csinált mivel tudja,hogy az a kedvencem.Nagyon jól esett,hogy gondlt rám.Amerkában nem igazán volt lehetőségem ilyeneket enni.Miután végeztük az evéssel felmentem az szobába.Aztán eszembe jutott JongIn.Hisz a szomszédom.Mivan ha itthon van??Leszaladtam a lépcsőn és miután szóltam nagyiéknak hova megyek elindultam.Csöngettem,s pár perc múlva Kim néni nyitott ajtót.
-Miben segíthetek?-nézett mosolyogva.Szinte semmit nem változott.Ugyan olyan kedves és szép nő volt még mindig.
-Csókolom.-hajoltam meg.-Kim néni nem tetszik megismerni??Byul vagyok...-mosolyogtam én is.Kikerekedett szemekkel és nevetve nézett rám.
-Jesszusom te lány.Mennyit változtál!!-ölelt meg.-Kész nő lett belőled.Gyere be...
-Nem szeretnék zavarni..meg hát eléggé elfáradtam az úton,de azért köszönöm.-mosolyogtam tovább.
-Értem én...de azért holnap átjöhetnél ebédre.
-Rendben...ki nem hagynám.-nevettem-Ömm....JongIn nics itthon??-itt egy picit elkomolyodott.
-Hátte nem is tudod?-nézett agóddva.Úr isten.~Jesszus...mi történt vele?~Ijedten meredtem magam elé.-Tudod JongIn már régóta nem velünklakik.Már más körökben mozog.
-Mi.mi történt vele?..-sütöttem le szemeimet.
-Jajj picikén,ne aggódj.-ölelt meg.-Miden a legnagyobb rendben van vele.Tudod..ő egy nagyon népszerű fiubanda tagja.-kikerekedett szemmekkel néztem.JongIn énekes lett??-Megadom a cég címét ahol dolgozik...-kutakodott egy picit a nappaliban,majd egy kis cetlivel jött vissza.-Szólok neki,hogy holnap bemész hozzá.
-Ömm...szeretném őt meglepni..-mosolyogtam zavartan.Kim néni szemei felcsillantak.El sem tudom képzelni mire gondolhatott.
-Rendben...biztos örülni fog.-elköszöntem,majd visszamentem naygiékhoz.Miután lezuhanyoztam,bedőltem az ágyba és JongIn-ra kezdtem gondolni.Végig simítottam kezem lévő karkötőn ,majd elaludtam.
*másnap*
Reggel felöltöztem és egyből elmentem a céghez ahol-legjobb reményeim szerint-legjobb barátom dolgozik.Nem kicsit döbbentem meg,mikor eljutott tudatomig a tény,hogy ennél e cégnél forgatjuk majd a filmet.Bementem és egyből a recepciónál kötöttem ki.
-Jó napot.Miben segíthetek?-nézett ráma pult mögött ülő hölgy.
-Ömm....meg tudná nekem mondani,hogy ez a fiúbanda most hol próbál?-nyújtottam át a Kim nénitől kapott cetlit.
-Kérhetek egy nevet?
-Persze...Nam Byul.-néztem kissé feszülten.Hisz mi van ha nem engednek be hozzá?
-Csak nem az amerikai színésznő?-mosolyodott el.Bólintottam,mire elővett néhány papírt.Végigmért ,majd újra kutakodni kezdett.-Második emelet,balra az ötödik terem.
-Köszönöm.-meghajoltam,majd elindultam új úti célom felé.Az említett teremből hangos zene áramlott ki...ami bevallom tetszett.Rászorítottam a kilincsre,majd benyitottam.Tizenkét fiú táncolt lelkesen...de sajnos egyikük sem volt az én JongInom.

Csalódottan néztem körbe,majd megfordultam.Ám ekkor egy kéz ragadta meg csuklómat.
-Segíthetek valamiben?-nézett rám egy elég magas fiú.Sőt,mind engem bámultak.Bár nem vagyok az a szégyenlős típus,,,most eléggé zavarba jöttem.
-Hát..én,ömm..Csak keresek valakit.-dadogtam-De úgy tűnik rossz helyre jöttem.
-Kit keresel?-nézett rám egy eléggé morcos képű fiú.Bárellégé hűvös természete volt...azonnal elvarázsoltak a szemei.Ennek örömére,újra dadogni kezdtem.
-Kim...-kezdtem beles,ám egy nagyon-túlságosan is-mosolygó fiú megakadályozott benne.
-JongIn?-nézett még mindig ijesztően mosolyogva.És a vörös haj csak dobott ezen a megjelenésen.
-Igen...-kerültem tekintetét.
-Kai!!Téged keresnek!-kiabáltak egyszerre hárman.~Kai?Mi a szösz?~ekkor egy szőke hajú fiú allt elém.Ha nem lett volna mögöttem fal,biztos hátraesek.Egyszerűen...szóhoz se jutottam.Barna szemek,telt ajkak és minden ami egy álompasihoz kell.Csak bámultam az előttem álló,iszonyat helyes fiúra.Nem is voltam biztos benne,hogy ő az.
-Segíthetek valamiben?-mosolygott.Az a hang.Amitől még a hideg is kirázott.Erről ismertem fel az én rég nem látott oppámat.
-Nem is ismersz fel?.néztem csalódottan.Kicsit másképp képzeltem el a nagy találkozást.
-Bocsi..de nem.-nézett zavartan.Szomorúan sóhajtottam egyet,majd megfogtam a kilincset.~Elfelejtett...~Könnyes szemekkel néztem a még mindig engem bámuló fiúra.Megfogtam a hajam és egy oldalra tűrtem az egészet.Ekkor meglepetten nézett rám.
-Nem fontos....te már nem az én JongIn-om vagy....